A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Zwingli nem Luthertől tanulta azt, amit prédikált. Az Krisztus tanítása volt. „Ha Luther<br />
Krisztust prédikálja — mondta a svájci reformátor —, akkor azt tette, amit én. Ő sokkal<br />
több lelket vezetett az Úrhoz, mint én. De ez nem számít! Csak Krisztus nevét akarom<br />
hordozni, akinek harcosa vagyok, senki másét. Egyedül Ő az én Vezérem. Soha egyetlen<br />
szót sem írtam Luthernek, és ő sem nekem. S hogy miért?... Hogy megmutatkozzék, Isten<br />
lelke menynyire egyöntetűen cselekszik, mivel Krisztus tanait mindketten ilyen<br />
egyöntetűen hirdetjük, anélkül, hogy összebeszéltünk volna.”3 {NK 158.3}<br />
1516-ban az einsiedelni kolostor meghívta Zwinglit prédikátorának. Itt jobban<br />
bepillanthatott Róma romlottságába, és mint reformátor olyan befolyást árasztott, amely<br />
szülőföldjén, az Alpokon túl is érezhető volt. Einsiedeln egyik fő vonzereje egy Máriaszobor<br />
volt, amely állítólag csodákat tudott művelni. A kolostor bejárata felett ez állt: „Itt<br />
teljes bűnbocsánat kapható.”4 A zarándokok az év minden szakában felkeresték ezt a<br />
Mária-szentélyt, de felszentelésének évfordulóján tömegesen jöttek Svájc minden részéből,<br />
sőt Franciaországból és Németországból is. Zwingli, akinek nagyon fájt ez a látvány,<br />
megragadta ezt az alkalmat, hogy a babona rabszolgáinak az evangélium kínálta<br />
szabadságáról prédikáljon. {NK 159.1}<br />
„Ne gondoljátok — mondta —, hogy Istent jobban meg lehet találni e templomban,<br />
mint a teremtés bármely más részében. Bármelyik legyen is az az ország, amelyben élsz,<br />
Isten körülvesz, és hall téged... Hiábavaló cselekedetek, hosszú zarándoklatok,<br />
adományok, faragott képek, a Szűzhöz vagy a szentekhez intézett könyörgések<br />
biztosíthatják-e számunkra Isten kegyelmét?... Mit használ az imákba foglalt szavak<br />
sokasága? Mit segít a fényes kámzsa, a simára borotvált fej, a hosszan leomló talár vagy<br />
az arannyal hímzett papucs?... Isten a szíveket vizsgálja; a mi szívünk pedig távol van tőle.”<br />
„Krisztus, aki egyszer feláldozta magát a kereszten — mondta —, Ő az áldozat és a mártír,<br />
aki mindörökre engesztelést szerzett a hivők bűneiért.”5 {NK 159.2}<br />
A hallgatók közül sokan nem szívesen fogadták ezeket a tanításokat. Keserű csalódást<br />
éreztek, amikor hallották, hogy hiába tették meg a fárasztó utat. Nem tudták felfogni, hogy<br />
Krisztus ingyen kínálja nekik a bocsánatot. Meg voltak elégedve a régi úttal, amelyet Róma<br />
mutatott a menny felé. Visszariadtak a jobb út keresésétől. Könnyebb volt üdvösségüket a<br />
papokra és a pápára bízni, mint szívük tisztaságára törekedni. {NK 159.3}<br />
Mások viszont örömmel fogadták azt a hírt, hogy Krisztus által van az üdvösség. Róma<br />
szertartásai útján nem költözött lelkükbe béke. Hittel elfogadták, hogy a Megváltó vére<br />
engesztelést szerez számukra, és hazatérve megismertették másokkal is azt a drága<br />
világosságot, amit ők kaptak. Így terjedt az igazság faluról falura, városról városra, és a<br />
Mária-szentélyhez zarándoklók száma nagyon megcsappant. Csökkentek az adományok<br />
is, és ennek következtében Zwingli fizetése is, amit az adományokból kapott. De ő ennek<br />
csak örült, mert látta, hogy a fanatizmus és a babona hatalma kezd megtörni. {NK 160.1}<br />
111
Change language