A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Őszinte bűnvallomások hangzottak el, és a család tagjai azok üdvösségéért fáradoztak, akik<br />
a legdrágábbak voltak nekik. Sokszor lehetett a buzgó ima hangját hallani. Mindenfelé<br />
gyötrődő lelkek küzdöttek Istennel. Sokan egész éjszaka buzgón könyörögtek a<br />
bűnbocsánat bizonyosságáért, vagy rokonaik és barátaik megtéréséért. {NK 329.1}<br />
Minden rendű és rangú ember tódult az adventhivők istentiszteleteire. Gazdagok és<br />
szegények, rangosak és egyszerűek más-más okból, de saját fülükkel akarták hallani a<br />
második adventről szóló tanítást. Az Úr féken tartotta az ellenkezés szellemét, amíg szolgái<br />
elmondták, miért hisznek. Néha az eszköz gyenge volt, de Isten Lelke erőt lehelt az<br />
igazságba. Ezeken az összejöveteleken érezhető volt a szent angyalok jelenléte, és naponta<br />
sok emberrel nőtt a hivők száma. Amikor újra és újra felhangzottak Krisztus<br />
közeli eljövetelének bizonyítékai, roppant tömegek hallgatták némán, lélegzetvisszafojtva<br />
a súlyos szavakat. Mintha a menny közeledett volna a földhöz, és a föld a mennyhez. Isten<br />
hatalmát idősek, fiatalok és középkorúak egyaránt érezték. Az emberek ajkukon<br />
dicsőítéssel tértek haza, és boldog hangok csendültek fel a csendes éjszakában. Az<br />
összejövetelek résztvevői soha nem tudták elfelejteni azokat a különös jeleneteket,<br />
amelyeket ott láttak, és a mélységes érdeklődést, amelyet ott tapasztaltak. {NK 329.2}<br />
Krisztus eljövetelének pontos időre való meghirdetése minden osztály számos tagjában<br />
nagy ellenkezést váltott ki, a szószéken szolgáló lelkésztől egészen a legvakmerőbb,<br />
istenkáromló bűnösig. A prófétai ige teljesedett: „Az utolsó időben csúfolódók támadnak,<br />
akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete?<br />
Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva”<br />
(2Pt 3:3-4). Sokan, akik azt állították, hogy szeretik a Megváltót, kijelentették, hogy<br />
egyáltalán nem kifogásolják a második advent tanítását; csupán az ellen tiltakoznak, hogy<br />
Jézus visszajövetelének idejét pontosan meg lehet határozni. Isten mindent látó szeme<br />
azonban olvasott szívükben. Ezek az emberek nem akartak hallani arról a Krisztusról, aki<br />
eljön, hogy igazságosan megítélje a világot. Hűtlen szolgák voltak. Cselekedeteik nem<br />
állták volna ki a szívet fürkésző Isten vizsgálatát. Féltek találkozni Urukkal. Ők sem<br />
készültek fel Jézus fogadására, akárcsak a zsidók Krisztus első adventje idején. Nemcsak<br />
vonakodtak meghallgatni a Biblia világos érveit, de ki is gúnyolták azokat, akik várták az<br />
Urat. Sátán és angyalai diadalt ültek. Gúnyosan vágták Jézus és a szent angyalok arcába,<br />
hogy hitvalló népe oly kevéssé szereti Őt, hogy nem kívánja megjelenését. {NK 330.1}<br />
„Senki sem tudja a napot és az órát” — érveltek leggyakrabban az advent reménység<br />
elutasítói. A Szentírás ezt mondja: „Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég<br />
angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Mt 24:36). Azok, akik várták az Urat,<br />
ezt az igét világosan és egybehangzóan magyarázták. Világosan kimutatták, hogy<br />
ellenfeleik e kijelentést rosszul értelmezik. Krisztus e szavakat akkor mondta, amikor<br />
tanítványaival beszélgetett az Olajfák-hegyén — miután utoljára távozott a templomból. A<br />
tanítványok ezt kérdezték: „Micsoda jele lesz a Te eljövetelednek, és a világ végének?”<br />
241
Change language