A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
megrémült és felbőszült. Látta, hogy a pápa ügyére nézve ez katasztrofális lesz. Vizsgálatot<br />
indítani olyan ügyben, amelyben a pápa már kárhoztató ítéletet mondott, annyit jelent, mint<br />
semmibe venni a pápa tekintélyét. Félt attól, hogy ennek az embernek meggyőző és<br />
nyomós érvei sok fejedelmet elhódítanak a pápától. Ezért a legnyomatékosabban<br />
tiltakozott Károlynál Luther wormsi megjelenése ellen. Ez idő tájt jelent meg a Luther<br />
kiátkozását bejelentő bulla. Ez a tény, és a nuncius ellenvetései meghátrálásra késztették a<br />
császárt. Írt a választófejedelemnek, hogy ha Luther nem vonja vissza tanait, nem<br />
hagyhatja el Wittenberget. {NK 134.1}<br />
Aleander, akinek nem volt elég ez a győzelem, minden hatalmát és ravaszságát latba<br />
vetve igyekezett Luthert elítéltetni. Jobb ügyhöz méltó szívóssággal próbálta a dolgot a<br />
fejedelmeknek, a főpapoknak és a gyűlés többi résztvevőjének a figyelmébe ajánlani,<br />
„zendüléssel, lázadással, istentelenséggel és istenkáromlással” vádolva a reformátort. De a<br />
nuncius hevessége és indulatossága nagyon is világossá tette, milyen lelkület húzódik<br />
ténykedése mögött. „Sokkal inkább a gyűlölet és a bosszú fűti, mint a buzgóság és<br />
kegyesség” — volt az általános észrevétel.3 Az országgyűlés résztvevőinek többsége soha<br />
olyan jóindulatot nem tanúsított Luther iránt, mint ekkor. {NK 134.2}<br />
Aleander kettőzött hévvel hangsúlyozta a császár előtt a pápai rendelet végrehajtásának<br />
kötelező voltát. Németország törvényei szerint azonban a fejedelmek beleegyezése nélkül<br />
ezt nem lehetett érvényesíteni. Károly végül a nuncius erőszakoskodásának engedve azt<br />
mondta, hogy tárja ügyét az országgyűlés elé. „<strong>Nagy</strong> nap volt ez a nuncius számára. <strong>Nagy</strong><br />
volt a gyűlés, de az ügy még nagyobb. Aleander Róma ügyét képviselte. Róma az egész<br />
egyház anyja és úrnője.” Aleander meg akarta védeni Péter trónjának méltóságát a<br />
keresztény világ összegyűlt kiválóságai előtt. „Ékesen szóló ember volt, és e képességével<br />
a helyzet magaslatára emelkedett. A Gondviselés rendelte úgy, hogy Rómát — elítélése<br />
előtt — a legtehetségesebb szónok képviselje és védje a legfenségesebb törvényszék<br />
előtt.”4 A reformátor tisztelői némi nyugtalansággal figyelték, milyen hatása lesz Aleander<br />
beszédének. A szász választófejedelem nem volt jelen, de utasítására tanácsosai közül<br />
néhányan jegyezték a nuncius beszédét. {NK 135.1}<br />
Aleander összeszedte minden tudását és szónoki képességét, hogy az igazságot<br />
megdöntse. Egyik vádat a másik után hozta fel Luther ellen, mint az egyház és állam, az<br />
élők és holtak, a papság és egyháztagok, a zsinatok és a kereszténység ellensége ellen.<br />
„Luther tévedései” kellő indokot képeznek „százezer eretnek” elégetéséhez is —<br />
mondta. {NK 135.2}<br />
Befejezésül így akarta megvetését kifejezni a reformált hit hívei ellen: „Kik ezek a<br />
lutheránusok? Egy csapat pökhendi tanító, romlott pap, léha szerzetes, tudatlan ügyvéd,<br />
lecsúszott nemes, és az általuk becsapott és megrontott köznép. Mennyire túlszárnyalják<br />
őket a katolikusok számban, képességben és hatalomban! Ennek a jeles gyűlésnek az<br />
93
Change language