A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
ellenzésével gyanúsítható volt. A börtönök zsúfolásig megteltek. Egy ízben több mint
kétszázezer embert tartottak fogva. Franciaország a szembenálló tömegek hatalmas
csataterévé vált. És hogy még nagyobb legyen a nyomorúság, a nemzet hosszú és
kétségbeejtő háborúba bonyolódott Európa nagyhatalmaival. „Az ország a csőd szélén állt.
A csapatok hangoskodva követelték zsoldjuk ki nem fizetett hátralékát. A párizsiak
éheztek, a tartományokat banditák tarolták le, és az anarchiában és féktelenségben
majdnem megsemmisült a civilizáció.” {NK 254.3}
A nép túlságosan jól megtanulta a kegyetlenségnek és a kínzásnak azt a leckéjét,
amelyet Róma oly nagy igyekezettel tanított. És eljött a megtorlás napja. Most azonban
nem Jézus követőit vetették börtönbe és hurcolták máglyára. Őket már régen elpusztították
vagy száműzték. A könyörtelen Róma most érezte azoknak a szörnyű hatalmát, akiket ő
tanított meg a véres cselekedetekben gyönyörködni. „Az üldözés, amelyet Franciaország
papsága oly hosszú időn át folytatott, most nagy súllyal ütött vissza.”13 {NK 254.4}
Minden úgy történt, ahogyan Sátán akarta. Az volt a célja a századok hosszú során át,
hogy megtévessze az embereket. Következetesen arra törekszik, hogy bajt, fájdalmat és
szenvedést okozzon; Isten keze munkáját eltorzítsa és beszennyezze; a jóságos és szerető
Isten tervét elrontsa. Majd mesterkedéseivel elvakítja az embert, és ráveszi arra, hogy azért,
amit ő csinált, Istent hibáztassa, mintha a szenvedést a Teremtő akarta volna. Amikor pedig
az ördögi lelkülettől eldurvult emberek megszabadulnak fogságából, túlzásokra és
kegyetlenségre ösztönzi őket. {NK 254.5}
Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik, Sátán csupán más álarc alá
rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el, mint azelőtt. Amikor az emberek
felismerték Róma félrevezető szándékát, és Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten
törvényének áthágására, el akarta hitetni velük, hogy minden vallás csalás, a Biblia pedig
mese. {NK 255.1}
„Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz,
és igazságod, mint a tenger habja.” „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!”
„Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől”
(Ésa 48:18. 22; Péld 1:33). Csak az az ember lehet igazán szabad, aki megtartja Isten
törvényét. {NK 255.2}
A hitetlenek és a hitszegők ellenzik és kifogásolják Isten törvényét; de befolyásuk
világossá teszi, hogy az ember jóléte az Isten törvényének való engedelmesség függvénye.
Aki nem akarja megtanulni a leckét Isten könyvéből, annak meg kell tanulnia a népek
történelméből. {NK 255.3}
Amikor Sátán a katolikus egyház által letérítette az embereket az engedelmesség
útjáról, munkáját olyan jól álcázta, hogy a következményként jelentkező erkölcsi bukás és
183