A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
12. Fejezet - A Francia Reformáció<br />
A speieri protestálást és az augsburgi hitvallást, amelyek a reformáció németországi<br />
győzelmét jelezték, évekig tartó harc és bizonytalanság követte. Úgy látszott, mintha a<br />
hívei közti viszálytól meggyengült és hatalmas ellenségeitől támadott protestantizmus<br />
teljes pusztulásra lett volna ítélve. Ezrek pecsételték meg bizonyságtevésüket vérükkel.<br />
Polgárháború tört ki. A protestáns ügyet egyik kimagasló híve elárulta. A protestáns<br />
fejedelmek — a legkiválóbbak — a császár fogságába estek, és városról városra hurcolták<br />
őket. De a császár látszólagos győzelme pillanatában lett vesztes. A zsákmányt ki kellett<br />
engednie a kezéből, és végül kénytelen volt megtűrni azokat a tanításokat, amelyeknek<br />
szétzúzását életcéljául tűzte ki. Hatalmát, kincseit és még az életét is feltette az eretnekség<br />
elfojtására. Most pedig azt látta, hogy katonái elpusztulnak a csatában, kincstárai kiürülnek,<br />
jó néhány országát lázadás fenyegeti, és közben mindenütt terjed az a vallás, amit hasztalan<br />
próbált elfojtani. V. Károly a Mindenható ellen harcolt. Isten ezt mondta: „Legyen<br />
világosság!” A császár pedig maradandóvá akarta tenni a sötétséget. Szándéka azonban<br />
meghiúsult. Ő pedig idő előtt megöregedve, a hosszú küzdelemtől elcsigázva lemondott a<br />
trónról, és bezárkózott egy kolostorba. {NK 192.1}<br />
Svájcban, miként Németországban is, sötét napok köszöntöttek a reformációra. Míg<br />
számos kanton elfogadta a reformált vallást, mások vakbuzgalommal ragaszkodtak Róma<br />
tanításaihoz. Az igazságot megismerni vágyók üldözéséből végül polgárháború lett.<br />
Zwingli és sokan mások, akik követték reformját, elestek Cappel véres mezején. Az<br />
iszonyatos katasztrófa miatt elkeseredett Oecolompadius nemsokára szintén meghalt.<br />
Róma örömmámorban úszott, és úgy látszott, hogy számos helyen visszaszerzi mindazt,<br />
amit elvesztett. De Isten, akinek szándékai örök érvényűek, nem hagyta el ügyét és népét.<br />
Szabadulást hozott. Más országokban támasztott munkásokat, hogy a reformot<br />
továbbvigyék. {NK 192.2}<br />
Franciaországban már a lutheri reformáció előtt hajnalodott. A nagy műveltségű<br />
Lefevre, a párizsi egyetem idős professzora, a buzgó, hűséges katolikus azok között volt,<br />
akik elsőként látták meg a fényt. Az ókori irodalom kutatása közben Lefevre figyelme a<br />
Bibliára terelődött, és tanítani kezdte. {NK 193.1}<br />
Lefevre, aki a szentek lelkes tisztelője volt, vállalkozott arra, hogy az egyházi legendák<br />
alapján megírja a szentek és mártírok történetét. Ez a feladat nagyon munkaigényes volt,<br />
de számottevő részével már elkészült, amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát —<br />
gondolva, hogy segítséget meríthet belőle. A Bibliában valóban talált szenteket, de nem a<br />
római naptár által megjelölt szenteket. Mennyei fényözön áradt a lelkébe. Csodálkozva és<br />
méltatlankodva hagyta abba maga választotta feladatát, és buzgón kezdte Isten Igéjét<br />
tanulmányozni. A felismert drága igazságot nemsokára tanítani is kezdte. {NK 193.2}<br />
136
Change language