A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
éven át haláluk után egyenesen a mennybe mentek, hogyan mondhatta Pál, hogy ha nincs<br />
feltámadás, akkor „akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek”. Ez esetben nem volna<br />
szükség feltámadásra. {NK 486.2}<br />
A vértanú Tyndale ezt mondta a holtak állapotáról: „Az igazat megvallva, nem vagyok<br />
meggyőződve arról, hogy (a halottak) már abban a dicsőségben vannak, amelyben Krisztus<br />
vagy Isten kiválasztott angyalai. Ez hitvallásunktól is teljesen idegen; mert ha ez úgy lenne,<br />
amit nem hiszek, akkor a test feltámadásáról hiábavaló lenne prédikálni.”1 {NK 486.3}<br />
Tagadhatatlan tény, hogy a halálkor megkapható halhatatlan boldogság reménye sok<br />
embert arra késztetett, hogy mellőzze a feltámadás bibliai tanítását. Ezt az irányzatot dr.<br />
Adam Clarke így észrevételezte: „Úgy tűnik, hogy a feltámadás tanának az őskeresztények<br />
sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint napjaink keresztényei. Ez hogy lehet? Az<br />
apostolok állandóan ismételgették ezt a tant, és Isten gyermekeit ezzel szorgalomra,<br />
engedelmességre és jókedvre lelkesítették. De korunkbeli utódaik csak ritkán említik!<br />
Hirdették ezt az apostolok, és hitték az őskeresztények. Ezt prédikáljuk mi is, és így hiszik<br />
hallgatóink is. Az evangélium egyetlen tantételre sem helyez nagyobb súlyt, mint erre. Az<br />
igehirdetés jelenlegi rendszerében pedig egy olyan tantétel sincs, amit nagyobb<br />
hanyagsággal kezelnénk, mint ezt.”2 {NK 486.4}<br />
Ennek az lett a következménye, hogy a keresztény világ majdnem teljesen<br />
elhomályosította és szem elől tévesztette a feltámadás dicső igazságát. Egy neves vallásos<br />
író lThessz 4:13-18-hoz ezt a magyarázatot fűzi: „Az Úr második eljövetelének<br />
megbízhatatlan tanát az igazak boldog halhatatlanságának tanával cseréljük fel, ami<br />
alkalmas a vigasztalásra. Számunkra az Úr halálunkkor jön el. Erre várunk és erre<br />
készülünk. A halottak már eljutottak a dicsőségbe. Ők nem várnak a megítélésüket és<br />
boldogságukat jelző trombitaszóra.” {NK 487.1}<br />
Pedig amikor Jézus távozni készült tanítványai köréből, nem azt mondta nekik, hogy<br />
nemsokára ők fognak hozzá menni. „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek — mondta.<br />
És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek<br />
titeket” (Jn 14:2-3). Pál pedig azt mondja, hogy „maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával<br />
és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak először, akik meghaltak volt a<br />
Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a<br />
felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk”. Majd<br />
hozzáteszi: „Vigasztaljátok egymást e beszédekkel” (lThessz 4:16-18). Milyen nagy<br />
különbség van e vigasztaló szavak és az univerzalista lelkész fent idézett szavai között! Az<br />
utóbbi azzal vigasztalta a gyászoló barátokat, hogy bármilyen bűnös is volt barátjuk,<br />
amikor kilehelte lelkét, az angyalok maguk közé fogadták. Pál az Úr eljövetelére hívja fel<br />
hittestvérei figyelmét, amikor majd a sír béklyói lehullanak, és azok, „akik meghaltak volt<br />
a Krisztusban”, feltámadnak az örök életre. {NK 487.2}<br />
362
Change language