A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
volna a város pusztulását, azt mondták volna róla — akárcsak annak idején Nóéról —,<br />
hogy őrült vészjósló. De Krisztus ezt mondta: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én<br />
beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Mt 24:35). Jézus megjövendölte a bűnös<br />
Jeruzsálem vesztét. A város népének konok hitetlensége tette végzetét<br />
elkerülhetetlenné. {NK 25.1}<br />
Az Úr kijelentette Mikeás próféta által: „Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és<br />
Izrael házának vezérei! Akik utáljátok az ítéletet, s minden igazságot elcsavartok; akik<br />
vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal! Kinek fejedelmei ajándékért ítélnek,<br />
és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra<br />
támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mireánk<br />
veszedelem!” (Mik 3:9-11) {NK 25.2}<br />
Ezek a szavak híven jellemzik Jeruzsálem romlott és önigazult lakóit. Azt állították,<br />
hogy szigorúan megtartják Isten törvényét, és közben a törvény minden elvét áthágták.<br />
Gyűlölték Krisztust, mert tisztasága és szentsége leleplezte gonoszságukat. Őt okolták<br />
minden bajukért, pedig azok bűneik miatt zúdultak rájuk. Tudták, hogy Jézus bűntelen,<br />
mégis azt mondták, hogy nemzeti létük biztonsága érdekében meg kell halnia. „Ha<br />
ekképpen hagyjuk Őt — mondták a zsidó vezetők —, mindenki hinni fog Őbenne: és<br />
eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet” (Jn 11:48). Ha<br />
pedig feláldozzák Krisztust, talán újra erős, egységes nép lehetnek. Így okoskodtak, és a<br />
főpappal együtt ők is azt vallották, hogy inkább egy ember vesszen el, mintsem az egész<br />
nemzet. {NK 25.3}<br />
A zsidó vezetők így építették „vérrel... a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal” (Mik<br />
3:10). Megölték Megváltójukat, mert helytelenítette bűneiket, de önigazultságukban mégis<br />
Isten kedves népének tartották magukat, és elvárták, hogy az Úr megszabadítsa őket<br />
ellenségeiktől. „Azért timiattatok mezővé szántatik a Sion — folytatta a próféta —, és<br />
kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé” (12. vers). {NK 26.1}<br />
Miután Krisztus meghirdette Jeruzsálem pusztulását, az Úr majdnem negyven évig<br />
halogatta a város és a nemzet megbüntetését. Isten csodálatos hosszútűréssel hordozta<br />
azokat, akik evangéliumát elvetették, és Fiát megölték. A terméketlen fügefáról szóló<br />
példázat szemléltette, hogy miként bánik Isten a zsidó néppel. A parancs elhangzott: „Vágd<br />
ki azt: miért foglalja a földet is hiába?” (Lk 13:17). Az irgalmas Isten azonban mégis<br />
megkímélte egy kis ideig. Még voltak sokan a zsidók között, akik nem ismerték Krisztus<br />
jellemét és munkáját. A gyermekek még nem részesültek szüleik lehetőségeiben, és nem<br />
kapták meg azt a világosságot, amelyet szüleik eldobtak maguktól. Az apostolok és<br />
munkatársaik prédikálása útján Isten rájuk is fényt hintett, és megláthatták, miként<br />
teljesedett a prófécia nem csupán Krisztus születésével és életével, hanem halálával és<br />
feltámadásával is. Isten nem ítélte el a gyermekeket szüleik bűneiért. Amikor azonban a<br />
12
Change language