A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
hogy védjék meg ügyüket a Bibliából. A katolikusok jól tudták, hogy e fegyvert aligha
tudják használni. Bebörtönzés, kínvallatás és a máglya olyan fegyverek voltak, amelyekhez
jobban értettek. Most fordult a kocka, és már abban a veremben látták magukat, amelybe
Berquint szerették volna taszítani. Rémülten kerestek valamilyen kibúvót. {NK 197.2}
„Éppen ebben az időben történt, hogy az egyik utcasarkon álló Szűz Mária szobrot
valaki megcsonkította.” Volt nagy izgalom a városban! Tömegek sajnálkozva és
felháborodva özönlöttek a tetthelyre. A király is mélyen megrendült. A szerzeteseknek
pedig éppen jól jött ez a dolog. Siettek is kihasználni. „Ez Berquin tanításainak gyümölcse
— kiabálták. — Ez a lutheránus összeesküvés mindent romba dönt: vallást, törvényeket,
még a trónt is.”10 {NK 197.3}
Berquint ismét letartóztatták. A király nem volt Párizsban, és a szerzetesek azt
csinálhatták, amit akartak. A reformátor felett törvényt ültek, és halálra ítélték. Még aznap
végrehajtották az ítéletet, nehogy Ferenc közbelépjen, és megmentse. Berquint délben
kivezették a kivégzés helyére. Hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen az
eseménynek. Sokan megdöbbentek és nyugtalankodni kezdtek, amikor látták, hogy az
áldozat Franciaország legjobb és legkiválóbb nemesi családjából való. Csodálkozás,
felháborodás, megvetés és keserű gyűlölet árnyékolta be a kavargó tömeg arcát. Csak egy
arcra nem borult árnyék. A mártír gondolatai a kavargástól messze távol jártak. Csak arra
gondolt, hogy Ura jelen van. {NK 198.1}
A rozzant taliga, amelyen vitték, üldözőinek fenyegető tekintete, a reá váró rettenetes
halál — mindez nem érdekelte. Ő, aki halott volt, de él, és élni fog örökké, akinél a halál
és pokol kulcsa van, mellette volt. Berquin arcán a menny fénye és békéje ragyogott.
Szépen volt öltözve: „bársonyköpeny, szaténból és damasztból készült zeke és aranyszínű
térdnadrág volt rajta.”11 Hitéről készült bizonyságot tenni a Királyok Királya és a
tanúskodó világegyetem előtt. A gyász semmilyen jele sem árnyékolta be örömét. {NK
198.2}
Amint a menet lassan haladt a zsúfolt utcákon, az emberek csodálkozva látták Berquin
tekintetén és viselkedésén a felhőtlen békét és örömöt. „Úgy néz ki — mondták —, mint
aki templomban ül, és szent dolgokon elmélkedik.”12 {NK 198.3}
A máglyánál Berquin megkísérelt néhány szót szólni az emberekhez, de a szerzetesek,
félve a hatástól, kiabálni kezdtek, a katonák pedig fegyvereiket csörgették, és lármájuk
elnyomta a mártír hangját. A művelt Párizs legmagasabb skolasztikus és egyházi tekintélye
1529-ben így „mutatott gonosz példát 1793 népének arra, hogyan kell a haldoklók szent
szavait a vérpadon elfojtani”.13 {NK 198.4}
Berquin megfulladt, és testét megemésztették a lángok. Halálhíre elszomorította a
reformáció barátait egész Franciaországban. De példája nem ment feledésbe. „Mi is
140