A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
Luthernek nem egyedül kellett a kockázatos utat megtennie. Leghívebb barátai közül<br />
hárman döntöttek úgy, hogy a császári futáron kívül ők is elkísérik. Melanchton nagyon<br />
szeretett volna velük tartani. Szíve összeforrt Lutheréval. Sóvárgott, hogy követhesse —<br />
ha kell a börtönbe vagy a halálba. De hasztalan könyörgött. Luther halála esetén a<br />
reformáció reménysége a reformátor ifjú munkatársában összpontosul. Luther így szólt<br />
búcsúzóul Melanchtonhoz: „Ha nem térek vissza, mert ellenségeim a halálba küldenek,<br />
folytasd a tanítást, és állj meg szilárdan az igazságban! Dolgozz helyettem is!... Ha Te<br />
életben maradsz, az én halálom nem sokat jelent.”9 A Luther búcsúztatására összegyűlt<br />
diákok és polgárok mélyen megindultak. Sokan, akiknek szívét érintette az<br />
evangélium, sírva vettek búcsút tőle. A reformátor és társai így indultak el<br />
Wittenbergből. {NK 138.3}<br />
Útközben észrevették, hogy az emberek lelkét balsejtelmek gyötrik. Egyes városokban<br />
semmi megbecsülést nem tanúsítottak irántuk. Egyszer, amikor éjszakára megálltak, egy<br />
barátságos pap az egyik olasz mártír reformátor arcképének megmutatásával fejezte ki<br />
aggodalmát. Másnap tudomásukra jutott, hogy Wormsban betiltották Luther írásait.<br />
Császári hírnökök hirdették ki a császár rendeletét, és azt, hogy a tiltott műveket át kell<br />
adni a magisztrátusoknak. A futár, féltve Luthert a zsinattól, és gondolva, hogy elszántsága<br />
talán megingott, megkérdezte, hogy kívánja-e útját folytatni. Luther így válaszolt: „Bár<br />
minden városból kiközösítettek, én mégis továbbmegyek.”10 {NK 139.1}<br />
Erfurtban Luthert nagy tisztelettel fogadták. Rajongói tömegének kíséretében haladt át<br />
azokon az utcákon, amelyeket koldustarisznyájával sokszor bejárt. Elment zárdacellájába,<br />
és azokra a küzdelmekre gondolt, amelyek nyomán a Németországot most elárasztó<br />
világosság akkor az ő lelkére sugárzott. Felkérték, hogy prédikáljon. Bár ezt nem lett volna<br />
szabad megtennie, a futár mégis megengedte neki, és így a barát, akinek egykor<br />
robotmunkát kellett a kolostorban végeznie, most a szószékre lépett. {NK 139.2}<br />
Zsúfolt gyülekezetnek tolmácsolta Krisztus szavait: „»Békesség néktek!« Filozófusok,<br />
doktorok és írók próbálták megtanítani az embereket arra — mondta Luther —, miként<br />
nyerhetik el az örök életet, de nem sikerült nekik. Most elmondom néktek... Isten<br />
feltámasztott egy Embert a halálból, az Úr Jézus Krisztust, hogy legyőzze a halált, kiirtsa<br />
a bűnt, és bezárja a pokol kapuit. Ez a megváltás munkája... Krisztus győzött, ez az örömteli<br />
hír! Ő üdvözít minket, és nem mi magunk... A mi Urunk Jézus Krisztus így szólt:<br />
»Békesség néktek! Nézzétek kezeimet!«; azaz: ó, ember, egyedül én vagyok az, aki<br />
elvettem bűneidet, aki megváltottalak, és most békésséged van, ezt mondja az Úr.” {NK<br />
139.3}<br />
Beszédét folytatva bebizonyította, hogy az igaz hit bizonyítéka a szent élet. „Mivel<br />
Isten megmentett bennünket, rendezzük úgy dolgainkat, hogy azok kedvesek legyenek<br />
Őelőtte! Gazdag vagy? {NK 139.4}<br />
96
Change language