A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
1512-ben, még mielőtt Luther vagy Zwingli elkezdte volna a reform munkáját, Lefevre<br />
ezt írta: „Isten az, aki hit által adja nekünk az igazságot, amely egyedül kegyelemből igazít<br />
meg az örök életre.”1 A megváltás titkain elmélkedve így kiáltott: „Milyen<br />
kimondhatatlanul csodálatos ez a csere! A bűntelent elítélik a bűnös pedig szabad lesz! Az<br />
Áldás viseli az átkot, és az átkozott áldást kap! Az Élet meghal, a halottak pedig élnek; a<br />
Dicsőség sötétségbe burkolózik, és a szégyenkező dicsőségbe öltözik.”2 {NK 193.3}<br />
Lefevre azt hirdette, hogy a megváltásért egyedül Istent illeti a dicsőség, az embernek<br />
pedig az a kötelessége, hogy engedelmeskedjék. „Ha Krisztus egyházának tagja vagy —<br />
mondta —, testének is tagja vagy; ha pedig az Ő testéből való vagy, akkor az isteni<br />
természet részese is vagy... Ó, ha az emberek meg tudnák érteni ezt a kiváltságot, milyen<br />
tisztán, erkölcsösen és szentül élnének, és milyen megvetendőnek ítélnék a világ minden<br />
dicsőségét a bennük lakozó dicsőséghez képest, amelyet testi szem nem láthat.”3 {NK<br />
193.4}<br />
Lefevre tanítványai közül néhányan lelkesen hallgatták tanáruk szavait, és hosszú<br />
idővel Lefevre elnémítása után hirdették tovább az igazságot. Közülük került ki William<br />
Farel is. Farel vallásos szülők gyermeke volt, akit arra tanítottak, hogy feltétlen hittel<br />
fogadja el az egyház tanításait. Pál apostollal együtt ő is elmondhatta önmagáról: „Én a mi<br />
vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus” (Acs 26:5). Mint hű<br />
katolikus, izzó buzgóságában elpusztított volna mindenkit, aki szembe mert helyezkedni<br />
az egyházzal. „Dühödt farkasként vicsorítottam a fogam, amikor meghallottam, hogy<br />
valaki a pápa ellen szól” — mondta később életének erről a szakaszáról.4 Farel a szentek<br />
vakbuzgó imádója volt. Lefevre társaságában fáradhatatlanul járta Párizs templomait,<br />
ájtatoskodott az oltároknál, és ajándékokkal ékesítette a kegyhelyeket. De ezek a<br />
cselekedetek nem adtak békét lelkének. Bűntudat gyötörte, amit semmilyen vezekléssel<br />
sem tudott elűzni. Mennyei hangként fogadta a reformátor szavait: „Az üdvösség<br />
kegyelemből van.” „Az egyedül Ártatlant elítélik, és a bűnözőt felmentik. a »Csak Krisztus<br />
keresztje nyitja meg a menny kapuit, és zárja be a pokol kapuit.«” 5 {NK 194.1}<br />
Farel örömmel elfogadta az igazságot. Páléhoz hasonló megtérésével a hagyomány<br />
szolgaságából az Isten fiainak szabadságához tért. „A gyilkos szívű ragadozó farkas helyett<br />
szelíd, ártatlan bárány tért vissza csendesen — mondta —, aki teljesen visszavette szívét a<br />
pápától, és Jézus Krisztusnak adta.”6 {NK 194.2}<br />
Míg Lefevre a saját tanítványai között terjesztette tovább a világosságot, Farel, aki úgy<br />
buzgólkodott Krisztus ügyében, mint hajdan a pápáéban, a nyilvánosság előtt hirdette. Az<br />
egyik egyházi méltóság, Meaux püspöke csakhamar csatlakozott hozzá. Más tanítók is,<br />
akiket tehetségükért és műveltségükért nagyra értékeltek, az evangélium hirdetői közé<br />
léptek, és híveket szereztek minden osztályból — a kézművesek és parasztok otthonától a<br />
királyi palotáig. I. Ferencnek, az akkori uralkodónak a nővére is elfogadta a<br />
137
Change language