A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
gonoszságokat védő személyeket támadta meg. Nyíltan megvallotta, hogy ezekkel
kapcsolatban hevesebb volt, mint ahogy illő lett volna. Nem állította, hogy hibátlan. De
még ezeket a könyveket sem tudta megtagadni, mert visszavonásukkal bátorítaná az
igazság ellenségeit, akik ezt arra használják, hogy Isten népét még kegyetlenebbül
elnyomják. {NK 145.2}
„De én csak ember vagyok, és nem Isten — folytatta —; ezért úgy védekezem, ahogy
Krisztus is tette: »Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról«... De Isten
irgalmára, esdekelve kérlek, legfenségesebb császár, titeket is fényes hercegek és minden
rendű és rangú emberek, a próféták és apostolok írásaiból bizonyítsátok be, hogy tévedtem!
Mihelyt meggyőződtem erről, minden tévedésemet visszavonom, és elsőként ragadom meg
és vetem tűzbe könyveimet. {NK 145.3}
Remélem, hogy amit az imént mondtam, világosan tanúsítja, hogy gondosan
mérlegeltem és átgondoltam, milyen veszélynek tettem ki magam. De korántsem félek,
hanem inkább örülök, hogy az evangélium ma is, mint régen, zavart és viszályt kelt. Ez
jellemzi Isten szavát, és ez a sorsa Isten igéjének. »Nem azért jöttem, hogy békességet
bocsássak a földre, hanem fegyvert« — mondta Jézus Krisztus. Isten tanácsai csodálatosak
s félelmetesek! Óvakodjatok attól, hogy a széthúzás elfojtásának szándékával Isten szent
szavát üldözzétek, és áthidalhatatlan veszélyek, katasztrófák és az örök pusztulás
félelmetes áradatát zúdítsátok magatokra...! Hozhatnék számtalan példát Isten
kinyilatkoztatásaiból. Szólhatnék a fáraókról, a babiloni királyokról és Izrael királyairól,
akik soha nem munkálták olyan nagy hatással pusztulásukat, mint amikor a legbölcsebbnek
tűnő tanácsok alapján törekedtek uralmuk megerősítésére.»Isten hegyeket mozdít tova,
hogy észre se veszik!«”22 {NK 145.4}
Luther eddig németül beszélt. Most el kellett ismételnie szavait latinul. A
megerőltetéstől kimerülten bár, de eleget tett e kérésnek, és ismét elmondta beszédét,
ugyanolyan világosan és lendületesen, mint először. A gondviselő Isten segítette. Számos
fejedelmet annyira elvakított a tévelygés és a babona, hogy az első alkalommal nem fogták
fel Luther okfejtését, de amikor elismételte beszédét, tökéletesen megértették. {NK 146.1}
Luther szavai felbőszítették azokat, akik konokul behunyták szemüket a világosság
előtt, és szántszándékkal nem engedték, hogy az igazság meggyőzze őket. Amikor Luther
elhallgatott, a gyűlés szóvivője indulatosan mondta: „Nem válaszoltál a feltett kérdésekre...
Világos és pontos választ kérünk! Visszalépsz vagy nem?” {NK 146.2}
A reformátor így válaszolt: „Mivel császári felséged és ti, kegyelmes urak világos,
egyszerű és pontos választ kívántok, megadom. Ez a válaszom: hitemet nem rendelhetem
alá sem a pápának, sem a tanácsoknak, mivel a napnál is világosabb, hogy a pápa és a
zsinatok sokszor tévednek, és egymásnak ellentmondanak. Ezért hacsak a Szentírásból vett
bizonyítékokkal, vagy a legvilágosabb érvekkel, és az általam idézett szakaszok
101