A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
16. Fejezet - A Zarándokatyák<br />
Az angol reformátorok megtagadták ugyan a katolicizmus tanításait, de számos<br />
formaságát megtartották. Róma tekintélyét és hitvallását elvetették, jó néhány szokását és<br />
szertartását azonban bevitték az anglikán egyházba. Azt állították, hogy ezek a szertartások<br />
nem lelkiismereti kérdések. Mivel azonban a Szentírás se nem parancsolja, se nem tiltja<br />
őket, ezért nincs bennük semmi bűn, és nem is lényegesek. Megtartásukat, amelynek az<br />
volt a célja, hogy leszűkítse a reformált egyházak és Róma között tátongó szakadékot, azzal<br />
indokolták, hogy a katolikusok így könnyebben fogják a protestáns hitet elfogadni. {NK<br />
258.1}<br />
A konzervatívoknak és a megalkuvóknak ezek az érvek meggyőzőnek látszottak. Volt<br />
azonban egy másik osztály is, amely másképp vélekedett. Az a tény, hogy ezek a szokások<br />
a „Róma és a reformáció közötti szakadék áthidalását” célozzák1, szemükben döntő érv<br />
volt megszüntetésükre. A rabszolgaság ismérveinek tekintették őket. E rabsághoz pedig,<br />
amelyből egyszer megszabadultak, semmi kedvük nem volt visszatérni. Úgy okoskodtak,<br />
hogy Isten lefektette Igéjében az igaz istentisztelet rendtartásait, és az embernek nincs joga<br />
ezekhez hozzátenni, vagy belőlük elvenni. A nagy hitehagyás úgy kezdődött, hogy egyesek<br />
megpróbálták Isten tekintélyét az egyház tekintélyével emelni. Róma azzal kezdte, hogy<br />
elrendelte azt, amit Isten nem tiltott meg, és azzal végezte, hogy megtiltotta azt, amit Isten<br />
kifejezetten megparancsolt. {NK 258.2}<br />
Sokan mélységesen vágytak arra, hogy visszatérhessenek ahhoz a tisztasághoz és<br />
egyszerűséghez, amely az ősegyházat jellemezte. {NK 258.3}<br />
Az anglikán egyház számos szokását a bálványimádás emlékének tartották, és nem<br />
tudtak jó lelkiismerettel részt venni istentiszteletén. De az egyház, amelyet a polgári<br />
hatalom támogatott, nem engedte meg, hogy az emberek eltérjenek formáitól. Az<br />
istentiszteletek látogatását a törvény útján megkövetelte, és az illegális istentiszteleteket<br />
bebörtönzés, száműzetés és halálbüntetés terhe mellett megtiltotta. {NK 259.1}<br />
A XVII. század elején Anglia újdonsült királya kijelentette, hogy a puritánokat<br />
„alkalmazkodás”-ra bírja, vagy „kiűzi... az országból, vagy még ennél is rosszabb”-at<br />
tesz2. Az üldözöttek és a rabok semmi jelét nem látták annak, hogy sorsuk később javulni<br />
fog. Sokan arra a meggyőződésre jutottak, hogy azoknak, akik Istent lelkiismeretük<br />
parancsa szerint akarják szolgálni, „Anglia örökre megszűnik lakható hely lenni”3.<br />
Egyesek elhatározták, hogy Hollandiában keresnek menedéket. Nehézségeket,<br />
veszteségeket, rabságot szenvedtek. Szándékaikat meghiúsították. Ellenségeik kezére<br />
játszották őket. De a rendíthetetlen kitartás végül győzött, és az üldözöttek menedéket<br />
találtak a Holland Köztársaság barátságos partjain. {NK 259.2}<br />
186
Change language