A Nagy Tiltakozás_
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
És mi joga van a császárnak arra, hogy kardjával kényszerítse az embereket, hogy gyakorolják azt a hitet, amelyet az Egyház előír, feltételezve, hogy az az igaz hit, csak azért, mert az Egyház előírta? Ez az érv is érvénytelen és megdöntött. Az az elv tehát, amely oly csendesen lakozik a Nagy Protestációban, ezt a kettős zsarnokságot a porba dönti. A pápai szék és a császár kardja eltűnik, és a lelkiismeret lép (helyükre). De a Protest nem hagyja a lelkiismeretet saját úrnőjének; a lelkiismeret nem törvény önmagának. Ez a cselekedet anarchiát jelentene - lázadást Az ellen, aki az ő Ura. A Nagy Protest azt hirdeti, hogy a Biblia a lelkiismeret törvénye, és hogy annak szerzője egyedül az ő Ura. A protestantizmus így a két ellentétes veszély között haladva, elkerülve az anarchiát, a zsarnokságot, a protestantizmus a nemzetek szeme előtt kibontja az igazi szabadság zászlaját. E zászló köré kell gyűlnie mindenkinek, aki szabad akar lenni.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>Nagy</strong> <strong>Tiltakozás</strong><br />
szokásaihoz, és az emberi hagyományokat jobban tiszteli, mint Isten parancsolatait. Ez a<br />
szellem — a pápaság szelleme — áthatja a protestáns egyházakat, és a vasárnap<br />
felmagasztalására ösztönzi, ugyanarra, amit a pápaság előttük már megtett. {NK 509.2}<br />
Ha az Olvasó meg akarja tudni, milyen erők fognak közreműködni a közeljövő<br />
küzdelmében, csak nyomon kell követnie a történelmet, amely tanúskodik arról, milyen<br />
eszközöket alkalmazott Róma ugyanebből a célból a múltban. Ha az Olvasó meg akarja<br />
tudni, hogy a katolikusok a protestánsokkal együtt hogyan fognak bánni dogmáik<br />
megtagadóival, vizsgálja meg, milyen lelkületet tanúsított Róma a szombattal és a szombat<br />
megőrzőivel szemben. {NK 509.3}<br />
Királyi rendeletek, egyetemes zsinatok és a világi hatalom által támogatott egyházi<br />
utasítások intézkedtek arról, hogy a pogány ünnep megtisztelő helyhez jusson a keresztény<br />
világban. A vasárnap ünneplését kikényszerítő első hivatalos intézkedés a Konstantin<br />
császár által kiadott törvény volt3. Ez a rendelet megkövetelte a városlakóktól, hogy<br />
pihenjenek „a napnak tiszteletre méltó napján”, de megengedte a vidék népének a<br />
mezőgazdasági foglalatosságot. Ezt a tulajdonképpeni pogány rendelkezést a császár<br />
léptette életbe, miután névlegesen elfogadta a kereszténységet. {NK 510.1}<br />
Mivel a császári parancs nem bizonyult elégségesnek Isten tekintélyének<br />
helyettesítésére, Eusebius, a fejedelmek kegyeit kereső püspök, Konstantin jó barátja és<br />
rajongója azt állította, hogy Krisztus áttette a szombatot vasárnapra, de a Szentírás egyetlen<br />
kijelentésével sem bizonyította az új tant. Maga Eusebius akaratlanul bevallja, hogy<br />
hamisítás történt, és megmondja, kik voltak a változtatás igazi szerzői. „Mindazt — mondja<br />
—, amit kötelességünk volt szombaton elvégezni, áthelyeztük az Úr napjára.”4 A vasárnap<br />
melletti érvelés, bármilyen alaptalan volt, az embereket az Úr szombatjának semmibe<br />
vételére bátorította. Mindazok, akik a világ dicsőítésére vágytak, elfogadták a népszerű<br />
ünnepet. {NK 510.2}<br />
Amikor a pápaság megerősödött, továbbra is a vasárnapot dicsőítette. Egy ideig az<br />
emberek, amikor nem mentek templomba, elvégezték munkájukat a földeken, de a hetedik<br />
napnak még mindig a szombatot tartották. De fokozatosan változás történt. A papoknak<br />
tilos volt vasárnap polgári vitákban ítéletet hozniuk. Nem sok idő múlva pedig<br />
mindenkinek — bármi is volt a rangja — megtiltották, hogy vasárnap köznapi munkát<br />
végezzen; ha szabad ember volt, bírság, ha pedig szolga, megkorbácsolás terhe mellett.<br />
Később elrendelték, hogy a gazdagok vagyonuk felének elvesztésével bűnhődnek; és ha<br />
tovább is makacskodnak, rabszolgák lesznek, az alacsonyabb néposztályokat pedig örökös<br />
számkivetettséggel sújtják. {NK 510.3}<br />
Csodákra is hivatkoztak. Többek között elmondták, hogy egy földművesnek, aki éppen<br />
vasárnap akarta felszántani a földjét, és ekéjét egy vasdarabbal tisztogatta, a vas<br />
380
Change language