A Nagy Tiltakozás_

A Nagy Tiltakozás
Ilyen érvek megcáfolására csak a Szentírás tanításait kellett idézni, és azt, hogy a
különböző korokban az Úr miként bánt népével. Isten azok által munkálkodik, akik
hallgatják és követik szavát, akik — ha kell — kemény igazságokat is hirdetnek; akik nem
félnek megróni a gyakori bűnöket. Isten azért nem bíz meg gyakrabban tudós és magas
állású embereket reformmozgalmak vezetésével, mert saját hitvallásukban, elméleteikben
és teológiai rendszerükben bíznak, és nem érzik, hogy Istentől kell tanulniuk. Csak azok
tudják megérteni és magyarázni a Szentírást, akiknek személyes kapcsolatuk van a
bölcsesség Forrásával. Isten néha iskolázatlan embereket bíz meg az igazság hirdetésével,
nem azért, mert tanulatlanok, hanem mert nem tartják rangjukon alulinak, hogy Istentől
tanuljanak. Krisztus iskolájába járnak; alázatosságuk és engedelmességük pedig naggyá
teszi őket. Isten rájuk bízza igazságának hirdetését. E megbecsüléshez képest minden földi
dicsőség és emberi nagyság elveszti jelentőségét. {NK 406.2}
Az adventhivők többsége elvetette az Isten templomáról és törvényéről szóló
igazságokat. Sokan az adventmozgalomban sem hittek többé, és értelmetlen,
ellentmondásos magyarázatokat fogadtak el e munkára vonatkozó próféciákról. Egyesek
abba a tévedésbe estek, hogy ismételten más és más időre hirdették Krisztus eljövetelét.
Pedig abban a fényben, amely most a szentély tanára sugárzott, megláthatták volna, hogy
semmiféle prófétikus időszak nem fog a második adventig tartani; hogy ennek az
eseménynek a pontos idejét nem jelenti ki a prófécia. Ők azonban a világosságtól
elfordulva más-más időpontot jelöltek meg az Úr eljövetelének napjaként, de
mindannyiszor csalódtak. {NK 406.3}
Amikor a thesszalonikai gyülekezet téves nézeteket fogadott el Krisztus eljöveteléről,
Pál apostol azt tanácsolta nekik, hogy reményeiket és váradalmukat gondosan mérlegeljék
Isten szavának fényénél. Idézte nekik azokat a próféciákat, amelyek megjövendölik a
Krisztus eljövetelét megelőző eseményeket, és kimutatta, hogy minden alap nélkül várják
a Megváltót a saját korukban. „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen” (2Thessz 2:3)
— ezek voltak figyelmeztető szavai. A Szentírás által jóvá nem hagyott váradatom hibás
lépésekre és tettekre készteti a hivőket; csalódásuk miatt pedig nevetségessé lesznek a
hitetlenek előtt. Az is félő, hogy a csüggedés erőt vesz rajtuk, és megkérdőjelezik az
üdvösségükhöz nélkülözhetetlen igazságokat. A thesszalonikaiakhoz intézett apostoli intés
fontos tanulságot foglal magában az utolsó időben élők számára. Sok adventista úgy érezte,
hogy ha hitével nem tud az Úr eljövetelének pontos idejében megkapaszkodni, akkor nem
képes lelkesen és szorgalmasan készülődni. De ha reményeik csak azért lángolnak fel újra
meg újra, hogy ismét romba dőljenek, hitület olyan megrázkódtatás éri, hogy szinte
képtelenek lesznek a prófécia nagyszerű igazságait megérteni. {NK 406.4}
Isten akarta azt, hogy az első üzenet meghirdesse az ítélet pontos idejét. Annak a
prófétikus időszaknak a kiszámításához, amelyre az üzenet épült, és amely a 2300 nap
végét 1844 őszére teszi, nem fér kétség. Azok az emberek, akik ismételten megkísérelték
300