Studia SlavicaSavariensia 1999

KOZÁRI
ahol több volt a tömeg fölé emelkedı egyéniség, éppen az az egy hiányzott, aki
dominálta volna valamennyit” - 16
führt Apponyi aus. Seiner Meinung nach war sich die Opposition dessen bewußt,
daß sie nicht in der Lage war, die Regierung zu bilden. Deshalb vertraten sie die
Ansicht, daß der Teil der Liberalen Partei, der gegen die Okkupation war, die
neue Regierung bilden sollte. Denn sie hielten die Zeit für einem Sturz Tiszas
für gekommen, wegen der Erfolglosigkeit des wirtschaftlichen Ausgleichs und
der Durchführung der Okkupationspolitik sowie aufgrund der Vereitelung der an
ihn geknüpften nationalen Hoffnugen. József Szlávy hätten sie gern als
Ministerpräsidenten gewonnen, aber Szlávy, der vom 5. Dezember 1872 bis zum
21. März 1874 schon einmal Ministerpräsident gewesen war, war nicht bereit,
ein zweites Mal diesen Posten zu übernehmen. Apponyi meint dazu:
„Szlávy talán attól is idegenkedett, hogy a király személyes politikájával
ellentétbe jusson. Az új pártalakulásban nem bízott sem ı, sem a többi
»aggodalmaskodó« szabadelvő-párti notabilitás. Egyáltalán ennek a nemrég
alakult kormányzópártnak fenntartásához, mint valami önmagában jóhoz, babonaszerően
ragaszkodtak sokan olyanok is, akiknek semmi személyes érdeke
ehhez nem főzıdött; talán a Deák-párt utolsó éveinek tapasztalata folytán, talán,
mert Tisza Kálmánban azt a férfiút látták, akinek pártvezéri képessége egyedül
alkalmas hasonló züllési jelenségek megakadályozására; talán azért is, mert az
uralkodó kedvenc gondolatával szemben hatályos oppozíciót csinálni nem
akartak. Így tehát bevitték a választásoknál követett taktikát a parlamentbe.
Olyan felirati javaslatot nyújtottak be – el is fogadták -, mely teli volt aggodalmakkal,
de konzekvenciákat nyíltan nem vontak le azokból. Ha én vagyok
kormányon és az én politikámnak egy kimagasló tényével szemben a képviselıház
többsége ekkép nyilatkozik meg, akár főzött hozzá nyílt bizalmatlansági
szavazatot, akár nem: egy percig sem maradok meg állásomban ezzel a
többséggel. De Tisza Kálmánnak jobb gyomra volt – mondjuk így: a speciális
magyar politikát gyakorlatiasabban fogta fel. İ elfogadta ezt a felirati javaslatot…
Az egyesült ellenzék felirati javaslatait én szerkesztettem és a vitát az
ellenzék részérıl én vezettem be. Teljes szívvel-lélekkel vetettem bele magamat
kettıs feladatomba: a megszállási politikának és a többség kétszínő taktikájának
16
„Eine bunt zusammengesetzte Gesellschaft war also die in mehrere Gruppen
aufteilbare, auf der Grundlage von 1867 stehende Opposition; eigentlich nur ein
gelegentlich Entstandenes ohne gemeinsame Leitprinzipien.
Aber anders stand es auch nicht um die Liberale Partei; aber dort konnte eine
starke Persönlichkeit die heterogenen Elemente, die sich aus der Duldung einer grauen
Politik und dem Genuß des Machtmonopols ergeben, vereinigen. In der Opposition, in
der es mehr aus der Masse herausragende Persönlichkeiten gab, erwies sich gerade das
als Mangel, daß es keinen gab, der alle dominiert hätte.”
183