Studia SlavicaSavariensia 1999

Studia Slavica Savariensia 1999.
kisebb lakott hely, Újmajor (ma: Neuhof). A faluban nem volt temetı, halottaikat
a közeli Kólomban temették el. Átutazóban, vendégeskedéskor másutt élık
is szültek vagy haltak meg a plébánia területén, így Jákról, Rohoncról
(Rechnitz), de akad csehországi katona is (Bohémia). (Természetesen ıket nem
szerepeltetem az adattárakban.) 1881-tıl több örökbefogadott árvaházi gyermek
(az anyakönyvi beírás szerint lelenc) hal meg fıként Tótfaluban. Koruk a pár
hónaptól néhány évig terjed, mind Bécsbıl hozták ıket. A halál oka nincs
föltüntetve. Szentpéterfán sok ember foglalkozása volt marhahajtó, ami szintén
bizonyíték arra, hogy a faluban felnevelt és hízlalt állatokat élılábon hajtották a
vásárhelyekre. A matrikulák alapján tudjuk meg azt is, mikor és milyen járványok
pusztították a gyermek és a felnıtt lakosságot (pl. kolera 1873-ban). 1873-
78 között három cigány család tőnik föl Szentpéterfán, sorrendben a családnevül
Sárközi, Horváth, majd Károlyi. Az anyakönyvi megjegyzések mindig jelölik
cigány származásukat. S sorolhatnánk tovább az egyéb érdekességeket.
A plébánia anyakönyvei pontosan vezetettek, jól olvashatók, csupán
néhol a lapalji bejegyzés mosódott el a sok lapozástól. (Az itt található családneveket
bizonytalan olvasatuk miatt megkérdıjeleztem.) A feltárt 25 év alatt
többnyire latin nyelven íródtak, csak 1892-tıl tért át a plébános a magyar bejegyzésre.
Az eset azért szokatlan, mert Magyarországon épp a kiegyezés után
engedélyezték az anyanyelven való adatrögzítést. Tán épp a vegyes nemzetiségő
lakosság indokolta, hogy a latin nyelvet megırizték. Az anyakönyvet vezetık
helyesírása nagyon változó. Mindhárom nyelv sajátosságaiból megıriztek, néha
keverték azokat. Német hatást tükröz a c-z-tz-cz írása (Eretz, Kurcz, Anzenghofer),
az s-sz keverése (Dreiszigmayer, Svetics), a zöngés-zöngétlen mássalhangzók
cseréje (Skrabics, Traupman, Obratovics). A horvát nevek végén
gyakori a ts-cs megfelelés (Bukovits, Filipovics), o-a betőcsere (Duhon, Magadics),
vagy a szláv a hang helyett a magyar a-á írása (Bárilovics, Hajszán).
Német nevek esetében a mássalhangzótorlódást gyakran föloldják (Trippel,
Schramel), a német w helyett magyar v-t írnak (Vágner, Ozvald, Veber).
Mindezek ellenére a nevek legtöbbje azonosítható, hisz többször elıfordul. A
keresztnevek olvasása kevesebb gondot jelent, hisz majdnem végig latin formában
rögzítették azokat. Az élınyelvi használatukról késıbb teszek említést.
A családnevek kigyőjtése, mint említettem, a halálozási anyakönyvekbıl
történt. Az adattárban a név leggyakoribb alakjától kicsit beljebb a névváltozatokat
írtam le. Ezt követi az 1871 utáni elsı elıfordulás évszáma, és hogy hány fıt
jegyeztek be ezen a néven, végül a név eredete (M = magyar, N = német, S =
horvát, szlovén, egyéb szláv, B = bizonytalan, E = egyéb). Természetesen a név
eredete nem jelenti egyben az illetı anyanyelvét, hisz viselıikre rákérdezni már
nem lehet. Szentpéterfa leggyakoribb családnevei: Jurásics (61 fı), Paukovics
(47), Geosics (35), Horváth (29), Skrapics (25), Kancz (21), Milisics (21), Kurcz
(19), Németh (19), Grabarics (16), Filipovics (15), Haklics (15), Teklics (15),
342