Studia SlavicaSavariensia 1999

Studia Slavica Savariensia 1999.
Fülöp László
A SZENTPÉTERFAI (PETROVO SELO) PLÉBÁNIA SZEMÉLYNEVEI
1871-1895
Szentpéterfa azon nyugat-magyarországi falvaink közé tartozik, ahol
több évszázada horvát ajkú többség és német-magyar kisebbség él.
Maga a község Vas megye egyik nyugati csücskében, közvetlen az osztrák
határ mellett, a Pinka folyócska mentén terül el, Szombathelytıl (Steinamanger)
délnyugatra található. Érdekessége, hogy jelenleg szinte társtalan település,
hisz közvetlen szomszédai mind Ausztriába szakadt falvak. A régi Magyarországon
az Alsó- és Felsı-İrség határterületén volt, ott, ahol az ország
ritkán lakott vidékén az ırfalvak lakosai fıként a nyugati támadások ellen védték
Magarországot. A magyar történelemben elsı lakói biztosan magyarok voltak,
errıl tanúskodnak korai okleveleink. Elsı említése II. Endre király oklevelében
1221-ben Ecclesia S. Petri, azaz Szent Péter egyháza; majd 1297-ben Zent Péter;
1369-ben Zempeturfalua alakban található meg. Az elıtag a falu templomának
védıszentjét nevezi meg, az utótag pedig a birtokos személyjellel ellátott ’falu’
szó. 1
Arra a kérdésre, hogy hogyan lett a magyar faluból horvát település,
nincsenek pontos adataink. A nyugati ırvidék falvai a kora 13. századtól alakultak
ki. Ugyanígy Szentpéterfa is, amelyet a 12-13. század körül alapítottak a Ják
nemzetség tagjai. Erre a nyugat-magyarországi területre a németség korán kezdett,
de mindig kis létszámban betelepülni. A 14-15. századtól mutatható ki német
szórvány, de ugyanabban az idıben már horvát vezetéknevő családok is
éltek a környék falvaiban. A középkorban a jobbágytelepülés Monyorókerék
(Eberau) uradalmához tartozott, de Szentpéterfa lakói szabad, önálló, úgynevezett
királyi jobbágyok voltak. 2 Ez a státus lényegesen jobb körülményeket biztosított
lakóinak más jobbágyfalvakhoz képest. Sajnos ez az állapot 1445-ben
megszőnt, amikor a Ják nemzetség elvesztette a falut, s a király a monyorókeréki
Elderbach (Ellerbach?) Bertholdnak, illetve családjának adományozta. A család
kihalása után többször változtak Szentpéterfa földesurai, volt Bakócz Tamás
érsek késıbbi bíborosé, majd rokon utódaié, az erdıdy családé. Majd Zrínyi
Miklós követte 1613-ig azzal, hogy eljegyezte Erdıdy Péter lányát. Minden
felvetés szerint ez az az idıszak, amikor megtörtént a nagy horvát betelepülés,
tehát kezdıdve a 16. századtól a a 17. század elejéig. A török támadások által
veszélyeztetett horvát birtokairól Zrínyi is az akkor még biztonságosabb nyugat-
1 Kiss Lajos: A földrajzi nevek etimológiai szótára II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
465-6.
2 Pintér Mária: Szentpéterfa monográfiája. Szombathely, 1969. 23.
338