Studia SlavicaSavariensia 1999

Studia Slavica Savariensia 1999.
seket hordoznak (pl. körül-, félre-, vissza-, haza-, stb.), és amely jelentéskategóriákat
nemcsak a horvát, de az európai nyelvek többsége is csak valamilyen
határozószói elem hozzáadásával tud kifejezni.
3.4. Mondat értékő szófajok
Ezt a csoportmegjelölést az újabb magyar szófaji felosztásokhoz hasonló módón,
tehát több szófajt magábafoglaló győjtıfogalomként egyik horvát nyelvtan sem
használja. A sem az alapszófaji, sem a viszonyszói csoportba be nem sorolható
egyéb lexémákat négy horvát grammatika 17 az indulatszók kategóriájába utalja,
ezen belül pedig a hagyományos – az indulatszók MMNy.-béli rendszerével rokon
– felosztást alkalmazza. Az ötödik horvát nyelvtanban 18 szófajnál magasabb
szintő győjtımegjelölésként szintén nem szerepel a „mondatszó” terminus,
szerepel viszont a partikulák – igen árnyalt és számos alcsoportot magába
foglaló – szófajának egyik altípusaként (ekvivalenti rečenice), amelybe a
felelıszók, az interakciós szavak, az indulatszók és a hangutánzószók tartoznak.
3.4.1. Módosítószók
A horvát nyelvben a módosítószók egyik horvát grammatika szerint sem
képeznek önálló szófaji kategóriát. Négy nyelvtan a partikulákhoz sorolja ıket,
ezen belül azonban mindenütt elkülönítik alcsoportjukat a tényleges 19 partikuláktól
„modális partikulák”, illetve „értékelı, benyomáskifejezı partikulák” elnevezések
alatt.
A több szempontból is túlhaladottnak minısíthetı ötödik horvát nyelvtanban 2O a
módosítószók és a partikulák nevük említése nélkül a határozószók közé vannak
besorolva, de pusztán csak néhány szemléltetı példa szintjén említik meg ıket a
szerzık mint a valódi határozószókhoz képest speciális vonásokkal rendelkezı
kivételes eseteket.
A magyar és a horvát nyelv szófajtani rendszerezéseinek fenti összevetésébıl
általálnosan az tőnik ki, hogy az újabb nyelvtanainkban és szófajtani munkáinkban
prezentált szófaji besorolások, felosztások olykor nagyobb mértékben különböznek
egymástól, mint amennyire azt a két nyelv természetes tipológiai
különbözıségei indokolnák. Ennek okai véleményünk szerint elsısorban abban
keresendık, hogy a magyar és a horvát nyelvészetben a szófajtani rendszere-
17 Brabec-Hraste-Živković: Gramatika hrvatskosrpskog jezika. 197O.; Težak-Babić:
Gramatika hrvatskoga jezika. 1992.; Barić-Lončarić-Malić-Pavešić-Peti-Zečević-Znika:
Hrvatska gramatika. 1995.; Raguž: Praktična hrvatska gramatika. 1997.
18 Mrazović – Vukadinović: Gramatika srpskohrvatskog jezika za strance. 199O.
19 Keszler B. (1998) által annak tekintett
2O Brabec-Hraste-Živković: Gramatika hrvatskosrpskog jezika. 197O.
310