Studia SlavicaSavariensia 1999

Z.SZENTESI
lense, ennek a csoportnak az elemei azonban semmiképpen nem azonosíthatók a
magyar particípiumrendszerben meglevıkkel (már csak a fent jelzett számszerő
különbségek miatt sem).
A horvátban két „igei melléknév” van, mindkettı elıidejőséget fejez ki, azaz egy
már végbement igei folyamatot jelölnek tulajdonságként. Az egyik cselekvı, a
másik szenvedı értelmő 8 : pl. čitao=’aki olvasott’ és čitan=’amit/akit olvastak’,
vagyis ‘az olvasott’. Mint a példákból is kitőnik, a magyar nyelvben csak az
utóbbira van azonos funkciójú szófaj, ez pedig a b e f e j e z e t t m e l l é k n é v i
i g e n é v ; míg cselekvı elıidejő particípium nincsen a magyarban. 9 Mindez
azonban nem jelenti azt, hogy minden magyar befejezett melléknévi igenév
szenvedı igei melléknévvel lenne horvátra fordítható. A horvátban ugyanis
szenvedı értelmő igei melléknév – logikusan – csak tárgyas igébıl keletkezhet,
hiszen a tárgyatlan vagy mediális ige kifejezte cselekvésnek, történésnek, stb.
nincsn “azt elszenvedı tárgya”, ezért ezekbıl logikailag szükségtelen passzív
igeneveket létrehozni. A magyarban viszont befejezett melléknévi igenév
tárgyas és tárgyatlan igébıl egyaránt képezhetı – jóllehet az alapige tranzitív
vagy intranzitív volta eltérı logikai-szemantikai viszonyt eredményez a
melléknévi igenév és a jelzett névszó között (a névszó tárgya, illetve alanya lesz
az alapigében foglalt cselekvésnek, történésnek). A magyar nyelv tárgyatlan
alapigéjő befejezett melléknévi igenevei tehát nem fordíthatók le automatikusan
egy-egy passzív igei melléknévvel – a megoldást ehelyett a horvát nyelv már
említett aktív igei melléknevei kínálják. A horvátban némely mediális igébıl
képzett cselekvı 1o igei melléknév egyben melléknévként is funkcionál, azaz
elıfordulhat önálló formában is (nemcsak mint valamilyen analitikus igei
szerkezet része), s ilyen funkcióban a tárgyatlan alapigéjő magyar befejezett
particípiumok jelentésbeli horvát megfelelıi.
A magyar f o l y a m a t o s m e l l é k n é v i i g e n e v e k n e k a horvátban szintén
nincsenek rendszerszerő megfelelései, csupán esetenkénti jelentés- és funkcióbéli
ekvivalensei, melyek az ún. “jelen idejő igei határozószók” 11 csoportjában
keresendıek. Mint a horvát szófajkategória elnevezése is utal rá, alapvetıen
adverbiális és nem melléknévi funkciójú csoportról van szó, amely szintaktikai
tulajdonságait tekintve fıként különféle határozók (idı, mód, ok, cél, stb.)
szerepét tölti be a mondatban – általában az állítmányhoz kapcsolódva. Ezen igei
8 “glagolski pridjev radni” és “glagolski pridjev trpni”
9 Önállóan használatos szóalakként tulajdonképpen a horvátban sincs meg, mert a leírt
cselekvı elıidejő particípiumi alak csak bizonyos igei szerkezetek részeként fordul elı –
pl egy kopulatív létigével együtt idı- ill. módkategóriákat kifejezve (vö. čiao bih
=’olvasnék’).
1o A “cselekvı” megjelölés a szófajt jelölı horvát terminus része – glagolski pridjev
radni – és grammatikai, nem pedig szemantikai-logikai kategóriát jelöl.
11 “glagolski prilog sadašnji”
307