Studia SlavicaSavariensia 1999

Studia Slavica Savariensia 1999.
határozóként egyaránt. 5 /Tehát a Vészfék indok nélküli meghúzása büntetéssel
jár. és a Ne húzzuk meg indok nélkül a vészféket! mondatok vastagon jelölt
szerkezeteinek a horvátban mindkét esetben a bez razloga elöljárószós kifejezés
felel meg./ A horvát nyelvtanok oldaláról közelítve elmondhatjuk, hogy az
általuk a nem toldalékolható csoportba sorolt összes többi szófaj (határozószók,
partikulák, kötıszók és indulatszók) önálló szófajként létezik az újabb magyar
szófaji felosztásokban is. A partikulák vonatkozásában párhuzamos vonás
szófajtanaink között, hogy ez a kategória mindkét oldalon csak az újabb (vagy
újabb szemlélető 6 ) munkákban jelenik meg önálló szófajként. (Abban viszont,
hogy mit tekintenek partikulának, ismét különbségek mutatkoznak a magyar és a
horvát rendszerezések között.)
3. A két nyelv eltérı státuszú szófajai
Ebben a részben az újabb magyar szófajtani munkák azon kategóriáit vesszük
számba, amelyeknek van direkt funkcióbeli megfelelése a horvát nyelv rendszerében,
viszont ott nem említik ıket önálló szófajcsoportként.
3.1. Igenevek
A magyar t.k. öt igenévi alakjával szemben (fınévi, három melléknévi és a
határozói) a horvátban szintén öt igenév áll – a fınévi igenév és két-két ún. igei
melléknév illetve igei határozószó. Nyelveink igenévi csoportjainak különbözı
belsı strukturálódása azonbann elırevetíti, hogy nem minden típus esetében
beszélhetünk pontos jelentési és funkcióbéli megfelelésrıl. Alaktani és szintaktikai
sajátosságokban pedig további eltérések mutatkoznak az egyes igenévtípusokon
belül, ami még komplexebb kérdéssé teszi igeneveink összevetését. 7 A két
nyelv f ı n é v i i g e n e v e i viszonylag kevés jelentés- és használatbeli, illetve
szintaktikai-szintagmatikai különbséggel szolgálnak, alaktanilag viszont disztinktív
vonás a magyar infinitívusz személyragozási lehetısége.
Összetettebb kérdés elé állítanak bennünket a m e l l é k n é v i és a h a t á r o z ó i
i g e n e v e k részleges átfedései. A magyar melléknévi igenévnek mint terminusnak
a horvát glagolski pridjev (’igei melléknév’) megjelölés lenne az ekviva-
5 Hogy egy elöljárószós vagy esetragos kifejezés a horvátban mikor lesz jelzı, mikor
határozó, azt jelentéstartalma mellett nagyrészt tulajdonképpen az dönti el, hogy igei
vagy névszói alaptaghoz kapcsolódik szintagmatikusan, amit a mondat szórendje is
érzékeltet.
6 pl. Mrazović – Vukadinović: Gramatika srpskohrvatskog jezika za strance. 199O.
7 A két nyelv igenévi rendszerének részletes alaktani, szintaktikai és funkcionális összevetése
meghaladja ennek a dolgozatnak a kereteit, ezért erre egy késıbbi munkában
fogok sort keríteni.
306