Studia SlavicaSavariensia 1999

Studia Slavica Savariensia 1999.
határozószók némelyike azonban – eredeti szófajiságának megırzése mellett –
melléknevesült, azaz kettıs szófajú: a melléknevekével megegyezı, nemek
szerinti végzıdéseket vehet fel, illetve a melléknévi esetragozásnak megfelelıen
deklinálható, ennélfogva jelzıi szerep betöltésére is alkalmas (szemben az
eredeti szófajértékében való használatával, amikor semmilyen toldalékot nem
vehet fel és csak határozói mondatrész lehet). Ezek az adjektivizált jelen idıs
igei határozószók a legtöbb esetben valóban folyamatos melléknévi igenévvel
fordíthatók magyarra, de mint említettük, a melléknevesülés csak korlátozott
számú igei határozószóra terjed ki a horvátban, ezért rendszerszerő megfelelés
köztük és a magyar folyamatos melléknévi igenévi csoport között nincsen.
A beálló melléknévi igenévnek nincsen a horvátban szószintő megfelelése,
jelentése csak szerkezetes körülírással adható vissza.
Összegezve a magyar melléknévi igenevek horvát nyelvi párhuzamos jelenségeit,
a következıket mondhatjuk el:
- a magyar particípiumok közül csak a befejezett melléknévi igenévnek van
rendszerszerő alaki megfelelıje a horvátban, azzal, hogy az alapige tárgyas
vagy tárgyatlan jellegétıl függıen más-más horvát particípium felel meg
nekik;
- a folyamatos melléknévi igenévnek csak esetenkénti, bizonyos horvát igei
határozószókból melléknevesült ekvivalensei vannak;
- a beálló melléknévi igenévnek egyáltalán nincsen direkt, lexéma-szintő
megfelelése a horvátban.
Az áttekintett aktív és passzív igei mellékneveken kívül a horvát igenévrendszer
tartalmaz még jelen és múlt idejő particípiumokat is – azaz a részben már szintén
említett igei határozószókat. 12 Ezek az alakok az alapigében foglalt cselekvést
vagy történést a mondat állítmányában kifejezett igei tartalom körülményeként
nevezik meg – amely funkciót a magyarban a határozói igenév látja el. Míg
azonban a magyarban a –va/-ve képzıs határozói igenév az állítmányhoz képest
elı- és egyidejőséget egyaránt képes kifejezni (Rendezve az anyagiakat
elbúcsúztunk egymástól. és Az iratokat rendezve eszembe jutott valami.), addig
ezen idıviszonyok szemléltetésére a horvátban két különbözı particípiumalak
hivatott: a múlt, illetve a jelen idejő. 13
3.2. A segédigék
E csoport kapcsán a két nyelv szófaji rendszerezéseinek legszembetőnıbb
különbsége, hogy horvát részrıl egy mőben sem tekintik önálló szófajnak a hor-
12 “glagolski prilog sadašnji” és “glagolski prilog prošli
13
Mint már szó volt róla, a jelen idejő igei határozószós alakok némelyike
melléknevesülhet és ilyenkor a magyar folyamatos melléknévi igenevek mintájára funkcionál.
308