Studia SlavicaSavariensia 1999

FÜLÖP
magyarországi részre, a gyéren lakott falvakba menekítette jobbágyait. Úgy tőnik
tehát, hogy Szentpéterfa horvát nyelvő lakosai nem egyidıben érkeztek más
nyugati falvak horvát családaival, hisz azok legtöbbje a törökök által elpusztított,
vagy a török elıl elmenekült lakosság helyét foglalta el. Más leírás nem tesz
idıbeli különbséget „a horvátok a 16-17. században menekültek eredeti hazájuk
külsı területeirıl a törökkel szemben nagyobb védelmet biztosító Nyugat-
Magyarországra.” 3 Valószínő, hogy a török 1532. évi bécsi hadjárata idején sokan
elmenekülhettek a környékrıl, s esetlegesen Szentpéterfán is feltételezhetı
egy korábbi, elsı hullámú horvát betelepülés is.
A késıbbi népszámlálási adatok mindvégig azt bizonyítják, hogy
Szentpéterfa volt a környék legnagyobb települése, ez indokolja azt, hogy a korai
századoktól kezdve plébánia volt, nem kevés filiával. Természetesen lakói
többsége ekkor már horvát, vallását tekintve római katolikus. A lakosság
sohasen tért át a protestáns hitre, még akkor sem, ha a földesura fölvetette az új
vallást. A Kazó-féle vizitáció 1698-ban 392 katolikus jobbágyot ír le, 1784-ben
701 lakos él a faluban. 1832-ben 818 fı a lakosság száma, 1869/70-ben pedig
már 1149, ami feltétlenül magas népszaporulatra utal. Vas vármegye monográfiája
1898-ban 1378 lakost említ. 4 Talán legbiztosabbnak az 1900-as népszámlálás
mondható, amelyben a lakosságot anyanyelve szerint is összeírták, így
Szentpéterfán az 1422 fıbıl: horvát anyanyelvő 1193, magyar 187 és német 46. 5
(190 háza volt, így egy házra 7,48 lakos jutott!) A korai feljegyzések, majd öszszeírások
szerint a falu lakossága mindig földmőveléssel és állattenyésztéssel
foglalkozott (gabonanövények, szılı; tehén- és ökörhízlalás, tejtermelés stb.).
Mivel a község nem fıútvonal mellett helyezkedett el, valójában sohasem tudott
a kereskedelembe bekapcsolódni (a vasutak kiépítésekor is elkerülték), iparosés
kereskedıréteg nem alakult ki. A faluhoz két lakott település tartozott. A még
ma is meglévı Csencsmajor (Csencs, Csencs major, Csencs praedium) és a már
elnéptelenedett Tamásmajor (Tamár Major). A keresztelési anyakönyv említést
tesz egy „Wohl major”-ról (1889), amelyet lokalizálni nem tudtam, de szerepel
ritkán Kólomhegy és Tótfalvi hegy is a községek határában.
A község neve az okiratokban vegyesen három nyelven fordul elı. A
magyar elnevezés, mint említettem a falu templomának patrociniumára utal.
Magyarországon gyakori volt a település megnevezése temploma védıszentjérıl.
A betelepülı horvát lakosság mintegy lefordította a magyar nevet, s mind a
mai napig Petrovo selo alakban használja. Ez számunkra azért lényeges elem,
illetve bizonyíték, mert ebbıl következik, hogy a falu német elnevezése csak
késıbbi lehet. Az 1698-as Visitatio Canonica említi elıször a Prostrum német
3 Juhász László: Burgenland, történelmi útikalauz. München, 1982. 37-38.
4 Dr. Borovszky Samu: Vasvármegye. Apollo RT Budapest, 1989. 102.
5 Pintér: i.m. 50.
339