mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

2. A matematikatudás alakulása az empirikus vizsgálatok tükrében
szempontot is figyelembe vett. Mivel a feladatok a Nagy és Csáki által végzett
mérésben is szerepeltek, így a két mérés eredményei összehasonlíthatók.
Eszerint az 1997-es eredmények átlagosan 10–12%-kal jobbak, mint a
korábbi, 1972-es mérés eredményei. A két vizsgálat közti különbség a 4., 6.
és 8. évfolyamon jelentõsebb, a 10. évfolyamon viszont már nem szignifikáns.
Az eredmények magyarázata lehet az, hogy a két mérés közti idõszakban
növekedett az alsó tagozatos oktatás eredményessége, de más tényezõk
is szóba jöhetnek, például az általános akceleráció.
Az évfolyamok közötti különbségek vizsgálatával egy ellaposodó, a maximális
teljesítmény plafoneffektusával jellemezhetõ fejlõdési trend rajzolódik
ki (2.11. táblázat). Az intenzívebb teljesítménynövekedés mindkét
tesztsorozatban a 4. és a 6. évfolyam között zajlik le, a 6. évfolyam után a
fejlõdés ugyan folyamatos marad, de kevésbé intenzív, mint az elõzõ idõszakban.
2.11. táblázat. A szövegesfeladat-megoldás eredményei évfolyamonként,
százalékban (Vidákovich és Csapó, 1998, 255. o.)
Évfolyam
I. sorozat II. sorozat
átlag szórás átlag szórás
4. évfolyam 70,11 22,72 59,43 26,50
6. évfolyam 79,62 19,25 73,11 23,44
8. évfolyam 85,33 16,99 81,06 19,66
10. évfolyam 90,17 12,71 87,22 14,66
Megjegyzés: Az I. és II. sorozat is az 1997-es felmérésben szerepelt; a két tesztsorozat együttesen valósította
meg a vizsgált tudásrendszer lefedését.
A vizsgálat kitért a 10. évfolyamon mûködõ képzési típusok szerinti különbségekre
is. Az eredmények hasonlóak, mint más vizsgálatokban, azaz
szignifikánsan jobban teljesítettek a gimnáziumok és a szakközépiskolák, és
nagymértékû lemaradást mutattak a szakmunkásképzõk. Az alapkészségekre,
de a matematikai mûveltség egészére is érvényes tendenciát a 2.12. táblázatban
tanulmányozhatjuk.
113