mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

4. Anyanyelvi tudásszintmérések és képességvizsgálatok
Szintén a JATE Pedagógiai Tanszékéhez kapcsolódik az az országos mintán
(N = 5396) 1998-ban lezajlott helyesírás-vizsgálat (Vidákovich és
Cs. Czachesz, 2001), mely a bemutatott 1985-ös kiskunfélegyházi felmérés
(Vidákovich, 1990) négy tollbamondás-feladatának segítségével a 6., 8. és 10.
évfolyamos tanulók helyesírási készségérõl kívánt képet adni. A mérésben
részt vevõ tanulói dolgozatok közül a reprezentativitás szempontjainak megtartása
mellett összesen 562 szövegen értékelték részletesen a helyesírás fejlettségét.
A helyesírási készséget a vizsgált 12 hibacsoportban a 100 szóra jutó
hibák számával jellemezték. A vizsgálat 4.8. táblázatban közölt eredményei
szerint az elõforduló hibák száma 6. és 8. évfolyam között csökken, 8. és
10. évfolyam között viszont nem javul szignifikánsan, sõt több hibakategóriában
visszaesés figyelhetõ meg a hibátlanul teljesítõk arányában. A leggyengébb
eredmények az egyéb hibák (pl. központozás, szókihagyás, betûhiány
stb.) csoportjában születtek; feltûnõ, hogy ebben a kategóriában az egyébként
legjobb teljesítményt nyújtó gimnazisták körében is csak alig nagyobb a hibátlanul
teljesítõk aránya, mint a szakmunkástanulóknál.
Érdekes tapasztalat, hogy a tanulók helyesírása minden reprezentatív mérésben
jobb a fogalmazásokban, mint a tollbamondásokban. Az idõbeli tendenciákat
vizsgálandó Orosz és Vidákovich (1988) összehasonlította az 1968-as országos
és az 1985-ös kiskunfélegyházi reprezentatív mérés eredményeit.
A tollbamondott szövegekben elõforduló 100 szóra jutó átlagos hibaszámok
között nem találtak szignifikáns különbséget, viszont a két idõpontban írt fogalmazások
eredményei a 8. évfolyamosok helyesírásának jelentõs javulását mutatták.
Az 1983-as OPI-mérés, illetve a JATE késõbbi – 1988-ban és 1998-ban
lebonyolított – vizsgálatainak eredményeit elemezve szintén azt láthatjuk, hogy
a 100 szóra esõ hibák száma szinte minden vizsgált hibatípusban alacsonyabb a
késõbbi kutatásokban. Vidákovich és Cs. Czaczhesz (2001) szerint ez nem feltétlenül
jelenti az iskolás korosztály helyesírásának folyamatos és jelentõs javulását.
A tollbamondás mint a helyesírás értékelésének eszköze tesztelméleti
szempontból bizonytalan, és emellett a minták viszonylag kicsi és eltérõ elemszáma,
az alkalmazott módszerek és értékelési szempontrendszerek különbözõsége
miatt sem jellemezhetõ a teljes populáció helyesírásának fejlõdése kellõ
biztonsággal a vizsgálatok eredményeinek összevetése alapján. Így az összehasonlításból
adódó következtetések tájékoztató jellegûnek tekintendõk.
213