mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Nikolov Marianne és Vígh Tibor
2007, 155. o.) azok után, hogy a kötelezõ 4. évfolyamos kezdés ellenére, a
diákok többsége már az 1–3. évfolyamon is tanul egy idegen nyelvet! Másképpen
fogalmazva: az általános iskolában 5-8 év során megszerzett nyelvtudásra
a középiskolák többsége nem épít.
A nyelvtanárok véleményét a szakképzõ intézményekben is felmérték egy
átfogó vizsgálatban 2008 tavaszán (Nikolov, Ottó és Öveges, 2008). A reprezentatív
mintában 67 iskola nyelvtanárai adtak választ egy kérdõívben feltett
kérdésekre. Diákjaik képességeit, általános iskolából hozott nyelvtudását
igen alacsony szintûnek tartották, és nyelvtanulási motivációjuk alacsony
szintje akadályozta napi munkájukat. A tanulók érdektelenségét jelölték meg
nyelvtanári munkájuk legfõbb problémájaként. A megkérdezett tanárok meggyõzõdése,
hogy a szaknyelv tanulásának elõfeltétele a jó nyelvi szint, és nem
tartották jó ötletnek ennek bevezetését saját csoportjaikban.
A nyelvtanárok módszertani felkészültsége
A 2001-tól 2003-ig tartó felmérés (Petneki, 2007) vizsgálta, hogyan dolgoznak
a nyelvtanárok és tanulóik a nyelvórán: meg kellett adniuk, hogy különbözõ
tanulásszervezési formákat milyen gyakran alkalmaztak a két iskolatípusban
egytõl ötig terjedõ skálán. A leggyakrabban a tanári magyarázatot
alkalmazták, ezt követte a pármunka, az önálló tanulói munka és a frontális
osztálymunka. A csoportmunka és a differenciálás a középmezõnyben helyezkedett
el. A nyelvtanárok 16-féle nyelvi tevékenységformáról jelölték,
hogy milyen gyakran alkalmazzák ezeket (minden órán / rendszeresen, hetente,
havonta, ritkán, soha). Az élen a szókincs-, illetve nyelvtani gyakorlatok
álltak minden évfolyamon. A szövegek hangos felolvasása az általános
iskolában volt gyakori, majd fokozatosan csökkent: a 12. évfolyamban ritkábban
alkalmazták. A fordítás tipikus az általános iskolai évfolyamokon és
gyakorisága emelkedett a középiskolában. Mindkét receptív készség fejlesztése
az évek folyamán egyre többször fordult elõ, de a hallott szöveg értésének
gyakorlása az utolsó (12.) évfolyamon visszaesett.
A fenti kérdõíves felmérésbõl hasonló tendenciákra következtethetünk,
mint Nikolov (2003) tanulmányából, amelyben a válaszadók a diákok voltak:
a nyelvtanárok tudják, milyen képességeket kellene a diákoknak elsajátítaniuk,
ezek fejlesztéséhez milyen tanulásszervezési formák és feladattípusok
szükségesek, de ezeket ritkán alkalmazzák. Összegezve, a tanárok
válaszaira építõ vizsgálat adatai egybecsengenek a diákoktól gyûjtött adatokkal
(Nikolov, 2003).
260