mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kárpáti Andrea és Pethõ Villõ
zatos tanulók (3–4. osztály és 6–7. osztály), különbözõ szociális összetételt
mutató budapesti iskolák szolgáltak. A vizsgálat eszközei között Seashore
zeneiképesség-vizsgáló tesztje, Raven nonverbális intelligenciatesztje, valamint
az improvizációs zenei viselkedés elõhívására szolgáló feladatok
szerepeltek. A Seashore-teszttel való felmérést 15 hónap alatt háromszor
végezték el. Laczó arra a megállapításra jutott, hogy a heti két énekóra csupán
a készségfejlesztést és a zenei ismeretek gyarapítását szolgálja. Meglátása
szerint az intenzív nevelés hatására az intelligencia fejlõdése függetlenedik
a szocioökonómiai státusz által meghatározottól. Az adatokból az is
kiderült, hogy a magasabb intelligenciaszint nem feltétlenül jár együtt magasabb
zenei képességekkel, de a jobb zenei képességek ennél a vizsgálatnál
magasabb IQ-eredményeket hoztak. A muzikalitást tehát tanulható képességként
igazolták az eredmények. Az improvizációs vizsgálatok rámutattak,
hogy a fiatalabb tanulók zenei fantáziája szárnyalóbb, mint a felsõ tagozatosoké,
akiknek fantáziáját már megkötik a zenei konvenciók. A vizsgált osztályok
eredményeiben nagy szerepe volt a tanár személyiségének; a magas
szakmai felkészültségû tanárok ösztönzõleg hatnak a tanulókra, míg a nem
megfelelõen felkészült tanárok „visszafejlesztik” tanulóikat (Laczó, 2002).
Dombiné Kemény Erzsébet kutatásának célja a részképességek felmérésén
túl a képességek közötti esetleges összefüggések feltárása volt, valamint annak
vizsgálata, hogy a Seashore-teszt eredményeit mennyiben befolyásolja az otthoni
környezet, a tanult hangszer, a hangszertanulás ideje és a gyakorlás
mennyisége. A vizsgálatokat 1980-ban és 1988-ban különbözõ iskolatípusokban
végezték, a kontrollméréseket 1992-ben ismételték meg fõiskolások körében,
ez alkalommal a hangszertanulás hatását kísérték nyomon. A vizsgálatot
végzõk megállapították, hogy azok a gyermekek, akiknek családjában is tanultak
zenét, több esetben kiválóan teljesítettek. A középiskolások esetében a
hangmagasság-, hangszín- és ritmusteszteknél, a fõiskolásoknál pedig a hangmagasság-
és ritmusvizsgálatoknál találtak összefüggést az eredmények és az
otthoni zenei környezet között. A hangszertanulás ideje is pozitívan hatott a
tesztek megoldására: már általános iskolásoknál befolyásolta az eredményeket,
a tanárképzõ hallgatóinál pedig az évek számával egyenes arányban nõtt a kiváló
megoldások száma, fõleg a ritmustesztekben (Dombiné, 1992).
534