mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

2. A matematikatudás alakulása az empirikus vizsgálatok tükrében
zatban sor került a Nagy József által kidolgozott elemi és alapmûveleti
számolási készség tesztek, valamint az alsó tagozatos szövegesfeladat-bank
erre alkalmas részének újbóli bemérésére is (Vidákovich és Csapó, 1998).
A korábbi mérõeszközök aktualizálását célzó vizsgálatok második sorozata
1999-ben indult Nagy József irányításával. Ennek célja a PREFER-mérõeszközök
újbóli bemérése, illetve a rendszer továbbfejlesztése volt. Az
átdolgozott rendszert alkalmazták a kritériumorientált képességfejlesztési
kísérletekben (Nagy, 2007), és ebbõl a mérõeszközrendszerbõl alakult ki a
PREFER átdolgozott, friss referenciaadatokkal ellátott változata, a DIFER
(Diagnosztikus Fejlõdésvizsgáló Rendszer) is (Nagy, Józsa, Vidákovich és
Fazekasné, 2004). Ennek bemérésére az OKÉV megrendelése alapján,
2002-ben, elsõ évfolyamos tanulók mintegy 23 000 fõs országos reprezentatív
mintáján került sor, kiegészítve középsõ és nagycsoportos óvodások, illetve
második és harmadik évfolyamos általános iskolások kisebb (néhány
száz fõs) mintáival.
A DIFER tesztrendszer matematikai szempontból releváns tesztjei közé
elsõsorban az elemi számolási készség tartozik, de a tapasztalati következtetés
és a relációszókincs is nyilvánvalóan fontos a matematikai teljesítmény
szempontjából. Az elemi számolási készség fejlõdését a 2.1. ábra szemlélteti.
Mint a DIFER legtöbb tesztje esetében, az eredmények az elemi számolási
készség teszt esetében is összehasonlíthatók a PREFER-beli eredeti teszt
eredményeivel. Eszerint az elemi számolási készség országos átlagai a
2002-es mérésben 10–20%-kal jobbak voltak, mint az 1975-ös mérésben.
A különbség az óvodai nagycsoportban és az elsõ évfolyamon a legnagyobb,
de a középsõ csoportban és a második évfolyamon is eléri a 10%-ot.
Amint az ábrán is látható, a DIFER tesztrendszer országos bemérése kapcsán
a településtípusok szerinti eredmények elemzésére is sor került. A kérdés
jelentõségét az adja, hogy a hazai vonatkozású rendszerszintû vizsgálatokban
rendszeresen visszatérõ szempont a településtípusok eredményeinek összehasonlítása,
és az ilyen jellegû elemzések általában a kistelepülések egyre fokozódó
lemaradását mutatják (l. pl. a Monitor-vizsgálatok eredményeit: Vári és
mtsai., 1998, 2000). A DIFER-tesztekkel kapcsolatban végzett hasonló elemzések
szerint a vizsgált készségek fejlettségében a településtípusok átlagai között
nincsenek pedagógiai szempontból is szignifikáns különbségek. Az elemi
számolási készség országos eredményei között a legmagasabb átlag (90%,
Budapest) és a legalacsonyabb átlag (87%, községek) eltérése a készség spontán
fejlõdésében csupán néhány hónapot jelent.
119