mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

B. Németh Mária, Korom Erzsébet és Nagy Lászlóné
Az IEA vizsgálatokban mért tartalmak és mûveletek
Az IEA-felmérések kiindulási és viszonyítási alapja a részt vevõ országok
deklarált tanterve (intended curriculum). Mivel azok valamilyen szinten a
természettudományok hagyományosan értelmezett felépítését, logikáját követik,
az IEA projektjei a természettudományos tantárgyak alapelveihez,
struktúrájához kapcsolódó alapismereteket, fogalmakat és tantárgyspecifikus
gondolkodási képességeket mérnek.
Az IEA-vizsgálatok elméleti hátterét a részt vevõ országok tantervei,
valamint a helyi szakértõk által megjelölt témaköröket tartalmazó kézikönyvek
elemzésével készült nemzetközi tantervpanel adja. A fõ tartalmi
egységeket valamennyi vizsgálatban négy diszciplína – a biológia/élettudomány,
a földtudomány és a két anyagtudomány, a kémia, illetve a fizika
–, az alkategóriákat azok „világtantervben” szereplõ témái (tények, fogalmak,
elvek és törvények) alkotják (Báthory, 2003, 6. o.). A tartalmi dimenzió
fõ- és alegységei, illetve azok arányai az évek során alig változtak,
összességében a biológia (vagy élettudomány) és a fizika túlsúlya figyelhetõ
meg.
Jelentõsebb változás az egymást követõ IEA-vizsgálatok kognitív (mûveleti)
dimenziójában ment végbe. Az elsõ két vizsgálat a Bloom-taxonómia (Bloom,
1956) kognitív aktivitásra kidolgozott kategóriáit (ismeret, megértés, alkalmazás
és magasabb rendû mûveletek) használta. A FISS-ben a megértés, a
SISS-ben az alkalmazás szerepelt a legnagyobb súllyal, a magasabb rendû értelmi
mûveletek csekély mértékben voltak jelen, vagy hiányoztak a tesztek feladataiból.
(Ennek oka a korszak tanulásfelfogásában keresendõ, amikor a tanulást
az ismeretek elsajátításaként értelmezték.)
A kognitív szemléletmód elterjedésével a tudásfelfogásban végbement
paradigmaváltás az IEA-vizsgálatokban csak viszonylag késõn és akkor
sem számottevõen jelentkezett. Az ismeretközpontúság a kilencvenes évek
közepétõl végzett TIMSS-felmérésekre is jellemzõ maradt. Az 1995-ös és
az 1999-es TIMSS öt tevékenységkategóriát, kognitív mûveleti szintet különített
el: az (1) egyszerû, illetve (2) összetett információk megértését; az
(3) elméletalkotást, elemzést és problémamegoldást; az (4) eszközök használatát,
a tudományos eljárásokat, valamint a (5) természeti jelenségek vizsgálatát.
Mindkét mérésben jelen volt a tudományos kutatásra, vizsgálódásra
vonatkozó tudás mérése, de az ismeretszintû, egyszerûbb gondolkodási mûveleteket
(az egyszerû és az összetett információk megértését) vizsgáló feladatok
dominanciája (70%) volt a jellemzõ.
136