mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

8.
A tanulás affektív tényezõi
Józsa Krisztián
Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet
Fejes József Balázs
Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet
Bloom tanulással-tanítással kapcsolatos célrendszere több mint fél évszázada
meghatározó az oktatáskutatásban. A Bloom-féle taxonómia (Bloom,
Engelhart, Furst, Hill és Krathwohl, 1956) három személyiségfejlesztési területet
definiál: kognitív (értelmi), affektív (érzelmi-akarati) és pszichomotoros
(mozgásos). A személyiségfejlesztés e dimenziói ma az oktatástudomány
kutatási irányainak egyik rendezõ elvét jelentik.
Az 1990-es évek elejéig a kognitív terület kutatása szinte egyeduralkodó
volt az iskola világában, az utóbbi két évtizedben azonban egyre inkább a figyelem
középpontjába került az affektív dimenzió (Bickhard, 2003; Csapó,
2008; Wentzel és Wigfield, 2009). Az érzelmekre utaló affektív szféra kifejezés
szerteágazó kutatási területet jelöl, az érzelmi tényezõk mellett magában
foglalja például az attitûdöket, az érdeklõdést, a tanulási motivációt, és a
társas viselkedés bizonyos elemeivel is átfedést mutat. Az affektív szférán
belül a legkiterjedtebb vizsgálatok a tanulási motiváció területén folynak,
ma már rohamosan növekszik az iskolai gyakorlat szempontjából is hasznosítható
eredmények köre (az áttekintéseket l. Fejes, 2011; Józsa, 2005,
2007; Józsa és Fejes, 2010).
Fejezetünkben a tanulás affektív feltételeivel foglalkozó empirikus kutatásokkal
foglalkozunk. Célunk, hogy a magyar tanulókat elemzõ munkák
alapján egy helyzetképet vázoljunk fel, összegezzük a hazai kutatások fõbb
irányzatait, eredményeit, nemzetközi kontextusban helyezzük el ezeket.
Emellett kiemelünk néhányat azokból a nemzetközi vizsgálatokból, melyek
367