mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

12. A vizuális és zenei nevelés eredményeinek vizsgálata
portos vizsgálatokat is végzett. A magyar pszichológia úttörõjeként számon
tartott Révész nemcsak a zenei hallást és számos más zenepszichológiai kérdést
vizsgált, de foglalkozott a képességek különbözõ pszichológiai problémáival,
többek között a zenei tehetség korai felismerésével, valamint a zenei
és matematikai tehetség összefüggéseivel is. Kovács Sándor zenepedagógus
(1886–1918) elsõként alkalmazta a zenei nevelésben a kísérleti
lélektan eredményeit. Kutatásai során a zenei tanulás és tanítás kérdéseit, elsõsorban
ezek eredményességét vizsgálta. Zongorapedagógiájában kiemelten
kezelte a zenei képességek fejlesztését. A zenei emlékezettel kapcsolatosan
45 egyéni kísérletet végzett. Révész Gézával egy idõben, 1920-ban
kezdte meg a zenei tehetség kutatását a Gyermektanulmányi Társaság felkérésére
Varró Margit (1881–1978), a 20. század egyik meghatározó tanáregyénisége.
A pszichológiai ismeretekre épülõ zeneoktatás egyik fõ kutatójaként
ismert Varró vizsgálatait tanítványai körében, egyéni megfigyeléssel
végezte. Vizsgálta a zenét tanuló gyerekek hallását, motorikus reakcióit és
az esetleges hibák javítására adott válaszaikat. A tanítványok zenei fejlõdésének
mértékét szerinte elsõsorban a tehetségük határozza meg, de az elõmenetelt
más körülmények is befolyásolják. (Pl. tanult-e már a családban
valaki zenét, tud-e zavartalanul gyakorolni, tanulnak-e a testvérek zenét.)
„A zenetanítás pszichológiai megközelítése”, „A fiatal zenetanuló tipikus és
egyéni sajátosságai”, „A zenésznövendékek személyiségproblémái” címû
cikkek a tanítványai körében folytatott zeneiképesség-vizsgálatok nyomán
születtek (Dombi, 1999).
Gyulai Elemér (1904–1945) zeneszerzõ és zenepszichológus 1936-ban a
különbözõ társadalmi rétegbõl kikerülõ emberek zenéhez való viszonyát
vizsgálta. Az elsõ magyar közönség-lélektani munkában 400 fõ, 14–35 éves
személy vett részt. A színeshallási jelenségeket, a hangok és színek összefüggését
felmérõ vizsgálataiban 1394 személy adatait összesítették. A vizsgálatokból
kiderült, hogy a résztvevõk érzékenysége a színeshallás tekintetében
jelentõs eltéréseket mutat. A korábban már említett Kovács Sándorral
és Szögi Endrével ellentétben, akik életkor szerint differenciált kérdéseket
tettek fel, Gyulai azonos feladatokat állított össze minden vizsgált korosztály
számára. A magyar kutatók gyermekek és felnõttek körében egyaránt
folytattak kutatásokat, amelyekben mérték a reprodukciós éneklési képességet,
a dallam- és ritmusemlékezetet és a zenei kifejezõ és beleélési képességet
is. Szögi Endre (1898–1972, 1943-tól Szeghy Endre) szegedi zeneszerzõ,
zenepedagógus a zenei képességek jelenlétét és fokát kívánta megállapí-
515