mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Nikolov Marianne és Vígh Tibor
tött munkakörben szükség van nyelvtudásra. A vizsgált cégek kb. felénél
(226) a nyelvigényes munkakörökben megfelelõ volt a nyelvtudás, a többinél
nem. Az új, középiskolát végzett munkavállalók körében a leggyakoribb
hiányosság a beszédértés és a beszédkészség alacsony szintje volt. Az elvárt
nyelvhasználatról kiderült, hogy a munkahelyi elvárások és az iskolai követelmények
nem felelnek meg egymásnak.
A szakiskolai idegennyelv-oktatás helyzetelemzését Majorosné (2003)
tette közzé, de nem mérte a nyelvtudást. A 25 szakiskola részvételével készült
felmérésben a nyelvi csoportok átlagos létszáma 10–22 fõ között szóródott,
amelyekben különbözõ képességû, alacsony tudásszintû, motiválatlan,
sokszor szerény anyagi feltételek közt élõ családok gyermekei tanultak.
A nehéz anyagi körülmények a tankönyvválasztásnál okoztak gondot a tanároknak.
Hetente átlagosan 3-4 órában tanultak idegen nyelvet, de néhol
csak heti 2 nyelvórában. Egy másik kutatásból kiderült, hogy a szakiskolákban
elért nyelvtudás szintje igen alacsony: az OKÉV 2003-as felmérésében
országos reprezentatív mintán a szakiskolások teljesítménye (Nikolov és
Józsa, 2003) a 10. évfolyamon angol és német nyelvbõl rendre elmaradt a
szakközépiskolás és gimnazista kortársaikétól.
Középiskolások nyelvtudása az érettségi vizsgareformhoz
kapcsolódó felmérésekben
Angol nyelvbõl 1997-tõl kezdõdõen készültek vizsgaleírások és feladatok,
melyek egy része 1999-ben kipróbálásra került. Az angol feladatok elõkészítésének
és kipróbálásának folyamatáról, adatairól és eredményeirõl átfogó,
elemzõ publikációk jelentek meg angol (Alderson, Nagy és Öveges,
2000) és magyar nyelven (Alderson, 2000; Nikolov, Pércsich és Szabó,
2000). A kipróbálásban 15 feladatíró által elkészített és kipróbálásra alkalmasnak
ítélt nyolc írásfeladatot négy füzetben, összesen 90 percben, míg a
tizenegy olvasás- és öt nyelvhasználati feladatot hat füzetbe rendezve oldották
meg a diákok. Szóbeli vizsgán tíz feladatot próbáltak ki különbözõ kombinációkban:
magyar és angol nyelvû utasításokkal, párban és vizsgáztató
tanárral, anyanyelvû és nem anyanyelvû vizsgáztatók részvételével. A szóbeli
vizsgákat videóra rögzítették, és a tapasztalatokról a vizsgázókat és a
vizsgáztatókat egyaránt megkérdezték (Alderson és Öveges, 2000; Csépes,
Sulyok és Öveges, 2000). A feladatokat központilag értékelték javítókulcs,
illetve a szubjektíven értékelhetõ beszéd és írásfeladatok esetében standardizált
szempontsorok segítségével. A projekt érdekessége, hogy a vizsga-
254