mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

2. A matematikatudás alakulása az empirikus vizsgálatok tükrében
2.13. táblázat. A felmérésben szereplõ 20 feladat megoldottsága nemzetközi
összehasonlításban (százalékban megadva, N = 280 a magyarországi adatok
esetén)
Feladat
Magyarországi felmérés (2002)
hagyományos
változat
párhuzamos
változat
Verschaffel és
mtsai. (1994)
Egyéb
felmérések*
(1993–99)
„barátok” 98 18 11 5–23
„deszkák” 71 14 14 0–21
„víz” 96 17 17 9–21
„buszok” 89 36 49 11–67
„futás” 67 2 3 0–7
„iskola” 92 7 3 1–9
„léggömbök” 37 82 59 51–85
„életkor” 85 0 3 0–2
„kötél” 46 4 0 0–8
„edény” 52 1 4 0–5
* Részletesen lásd Verschaffel, Greer és De Corte (2000).
Megállapítható, hogy a hazai felmérés tanulóinak átlaga beleesik a számos
országból származó adatok tartományába. Olyan jelenségeket mutat tehát a
vizsgálat, amelyek – akár a pszichikus fejlõdés természetes folyamatai, akár a
matematikatanítás és az oktatási rendszerek jellemzõin keresztül – hasonlónak
tekinthetõk a 10 éves gyerekek feladatmegoldásában. A megfigyelt megoldásmintázatok
sok esetben azt igazolták, hogy a tanulók olyan megoldási stratégiákkal
rendelkeznek, amelyek nem kedveznek a valóságos adatokat és viszonyokat
tartalmazó (realisztikus) feladatok megfelelõ modellezéséhez.
Az említett feladatok egy részével újabb vizsgálatra is sor került, amelyben a
tanulók három megoldásmintázat közül választhattak, vagyis a megszokott,
nyílt végû feladatok helyett zárt végû láncolatban szerepeltek a feladatok. Az
eredmények (Csíkos, Kelemen és Verschaffel, 2011) megerõsítették azt a hipotézist,
mely szerint a tanulók konzisztens és erõs matematikai meggyõzõdései
lényegesen befolyásolják a feladatmegoldás folyamatát. Az is kiderült, hogy a
realisztikus feladatmegoldási stratégiák használata csak gyenge összefüggést
mutat az iskolai eredményekkel.
Kelemen (2004) vizsgálata, 7. osztályos tanulók körében, ugyancsak feltárta
a realisztikus feladatok megoldásának nehézségeit, és ugyanakkor a
115