mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kinyó László és Molnár Edit Katalin
gyakorlásához, és nem ösztönzik a diákokat arra, hogy aktív szerepet
játsszanak az iskola életében.
4. Katona és Sallai (2002) szerint a magyarországi történelemtanítás hagyományai
jelentõs korlátokat szabnak az integrált világszemlélet,
gondolkodásmód kialakulásának. Az egyetemes történeti összefüggésekbõl
kiragadott nemzeti történelmi események és az Európa-centrikus
tárgyalásmód következtében ugyanis háttérbe szorulnak a jelentõs
világtörténelmi folyamatok és a társadalmak kialakulásában meghatározó
jelentõségû természeti, gazdasági, társadalmi kölcsönhatások.
5. A társadalomismereti témák tanításának háttérbe szorulásához a tanárképzés
problémái is hozzájárulnak. A társadalomismereti témákat tanító
pedagógusok ugyanis a fõiskolai vagy egyetemi képzés során nem
sajátítják el azokat a tárgyi ismereteket és módszertani technikákat,
amelyek a témakörök biztonságos tanítását megalapoznák (Mátrai,
1999). A hiányos ismeretek, a módszertani tudás kialakulatlansága és a
társadalomismeret bizonytalan helyzete összességében a tanárok bizonytalanságához
vezet. Torney-Purta, Richardson és Barber (2005)
az IEA állampolgári tudás és részvétel vizsgálat pedagógus-kérdõíveinek
metaelemzésében nyolc ország, Ausztrália, Csehország, Dánia,
Anglia, Finnország, Magyarország, Norvégia és az Egyesült Államok
pedagógusainak tanítási tapasztalatait és önbizalmát hasonlította
össze. A politikai témákban (például alkotmány, igazságszolgáltatás
rendszere) a legalacsonyabb önbizalmat Csehország, Anglia, Magyarország
és Norvégia pedagógusai körében tapasztalták, a társadalmi témák
(például kulturális sokféleség, média) tanításában pedig a magyar
pedagógusok számoltak be a legalacsonyabb önbizalamról. Az eredmények
szerint a magyar pedagógusok értettek legkevésbé egyet azzal
az állítással, miszerint „Egyetértés tapasztalható a társadalomban arról,
hogy mit kellene tanítani ezen a területen” (43. o.). Ridley,
Hidvéghi és Pitts (1997) megállapítása szerint rendkívül nehéz feladat
a tanárképzésbe és a pedagógusok mindennapi gyakorlatába új tanítási
módszereket bevezetni. Különösen igaz ez a társadalomismeretre, ahol
az újabb módszerek (például a vita, a politikai kérdések megvitatása
szubjektív vélemény érzékeltetése nélkül, egy tanóra befejezése a „jó
válasz” nélkül) olyan készségeket és attitûdöket kívánnak a pedagógusoktól,
amelyekkel korábban nem feltétlenül rendelkeznek, és nem is
volt szükségük rá, hogy kifejlesszék azokat.
292