mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

2. A matematikatudás alakulása az empirikus vizsgálatok tükrében
Selényi (1989) és Kocsis (2000) Baranya megyei mérésekrõl számolnak
be. Az utóbbi felmérés a szegedi egyetem által irányított iskolaitudás-vizsgálatban
(Csapó, 2002) kialakított mérési koncepció és mérési módszertan alapján
a tantárgyi osztályzatok, a tantárgyi attitûdök és a tesztekkel mérhetõ tudás
kapcsolatrendszerét elemzi 7. és 11. évfolyamos tanulók körében. Az
eredmények szerint az iskolai eredményesség mutatói között a legtöbb tantárgy
esetében nincs szoros összefüggés, kivéve a matematikát. Ennek alapján
megállapítják, hogy a vizsgált tantárgyak közül a matematika osztályzatai
a legreálisabbak, és ez az egyik olyan tantárgy, mely esetében az osztályzatok
és az attitûdök összefüggése is szignifikáns (Kocsis, 2000).
A hazai tudásszintmérések egyik legmarkánsabb vonulatát Orosz Sándor
Veszprém megyei vizsgálataiban (Orosz, 1998, 2001) követhetjük nyomon. Az
általános iskolából kilépõ tanulók tudásszintjét az 1989–91-es idõszakban,
majd 1996-ban mérték fel több tantárgyból, köztük matematikából is. A tantárgyi
tudás mellett a tanulói, pedagógusi, iskolai háttér számos jellemzõjérõl is
gyûjtöttek adatokat. A vizsgálat eredményei szerint a két idõszak között a vizsgált
tantárgyak többségének átlagteljesítményében nem mutatkozott szignifikáns
változás, meglepõ hanyatlást tapasztaltak viszont a matematikai átlagteljesítményekben.
Az eredmény jelentõségét erõsíti, hogy ugyanebben az idõszakban
az IEA matematika méréseiben is romlott a magyar tanulók pozíciója.
A vizsgálat másik fontos eredménye, hogy felhívta a figyelmet az iskolák közötti,
fokozódó polarizációra: a két idõszak között nõttek az iskolák közötti különbségek.
Ugyancsak fontos a tantárgyi osztályzatok és a teszteken mutatott
teljesítmények összefüggéseinek vizsgálata, mely rámutatott az egyes osztályzatokat
elért tanulók teljesítményei közötti nagymértékû átfedésekre. Az eredmények
szerint matematikából az átlagosnál szorosabb az osztályzatok és a
teszteredmények közötti összefüggés, tehát a matematikatanárok a következetesebben
értékelõk közé tartoznak. Ez összhangban van a szegedi egyetem iskolaitudás-vizsgálatának
eredményeivel (Csapó, 2002).
A NAT megjelenése elõtti idõszakban a diagnosztikus pedagógiai felmérések
országos elterjedésének és szerepük növekedésének voltunk tanúi.
Ebbõl az idõszakból Pálmay (1994) munkáját emeljük ki, aki budapesti felsõ
tagozatos diákok matematikatudását mérte föl. A NAT a megjelenését
követõ néhány évben – érthetõ módon – valamelyest tematizálta a tudásszintméréseket
is. A kérdés ezekben a vizsgálatokban általában az volt,
hogy mennyire felelnek meg a tanulók ismeretei, készségei a NAT követelményeinek.
97