mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kinyó László és Molnár Edit Katalin
80
70
60
50
40
30
20
10
%
1980 1981
0
Tények,
jelenségek
Fogalmak
értelmezése
Ok-okozat
következmény
Törvényszerû
általánosítás
Állásfoglalás, alkalmazás
6.3. ábra. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei történelemmérés
részterületenkénti átlageredményei (Rézmüves, 1981, 27. o. alapján)
A történelem tantárgy tudáskoncepcióinak változását és méréstörténetét
összefoglaló fejezetben részletesen foglalkoztunk a rendszerváltás mérés-értékelésre
gyakorolt közvetett hatásmechanizmusaival. Mivel a megváltozott
politikai környezet oktatásirányítási rendszerében a megyei
tudásszintmérések elvesztették korábbi funkcióikat, ezért a 90-es évektõl lebonyolított
mérések alapvetõ jellemzõjévé az önkéntesség és önszervezõdés
vált. A tudományos érdeklõdés és szakmai kíváncsiság jegyében a
Gyõr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet munkatársai 1992-ben bonyolítottak
le év végi reprezentatív felmérést a középiskolák (gimnáziumok
és szakközépiskolák) második évfolyamán. Az eredmények szerint a gimnazisták
45,98%-os, a szakközépiskolások 31,2%-os átlagteljesítményt értek
el a teszteken (Szelõczei, 1992). A következõ vizsgálatra közel egy évtizeddel
késõbb Baranya megye 7. és 11. évfolyamos tanulói körében került
sor. A mérõeszközök feladatai a propozicionális ismeretek helyett a megszerzett
tudás alkalmazására (például téves információk felismerése, képelemzés
stb.) helyezték a hangsúlyt, ezért a 7. osztályosok 44%-os, a 11. évfolyamosok
pedig mindössze 33,8%-os átlagteljesítményt értek el
(Fischerné és Sárváriné, 2002a-b). Hasonló problémával szembesültek a
Fõvárosi Pedagógiai Intézet munkatársai is, akik a 2005/2006-os tanévben a
kompetenciák eredményességének felmérését tûzték ki célul 10. évfolyamos
középiskolai tanulók körében (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola).
A vizsgálatban alkalmazott ekvivalens tesztváltozatok elsõsorban a
306