mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

1. Az olvasásvizsgálatok eredményei
Digitális szövegek olvasásának hazai eredményei
A 2009-es PISA-vizsgálatban szerepelt a digitális szövegek olvasásának
felmérése is, amelyben önkéntes jelleggel vehettek részt az országok. A számítógépes
vizsgálatot 19 ország (16 OECD-ország, három partnerország)
vállalta, köztük Magyarország is. Az eredményeket az OECD (2011) jelentése
alapján összegezzük. A vizsgálat e részérõl szóló jelentés szerint a digitális
szövegek kifejezést a hiperszövegek (hypertext) szinonimájaként használták,
ami olyan elektronikus dokumentumot jelöl, ahol beépített linkek,
ikonok segítségével további oldalakra juthat el az olvasó (40. o.). A hipertext
értelmezésekor a gyakori kiegészítõ grafikus elemeket, például animációkat,
képeket figyelembe vették, ugyanakkor a szintén lehetséges és elõforduló
belinkelt beszélt nyelvi elemeket (pl. hangzó, dramatizált részlet az
éppen tárgyalt mûbõl) nem.
Az elektronikus vizsgálat célja a 15 éves tanulók digitálisszöveg-értésének
felmérése és összehasonlítása a nyomtatott, papíralapú szövegek olvasásával.
Éppen ezért a vizsgálat módszertana nagyban kapcsolódott a papíralapú tesztelés
módszertanához. A két mérés eredményeinek összehasonlításához kiszámolták
és transzformálták annak a 16 országnak az OECD-átlagát a nyomtatott
szövegek esetében is, amelyek részt vettek a digitális felmérésben. Ez
alapján mind a nyomtatott, mind pedig az elektronikus szövegek olvasásában
499 pontos OECD-átlagot határoztak meg (46. o.).
A nyomtatott és elektronikus szövegek hasonlóságot mutattak az alapvetõ
jelrendszer (betûtípus) használatában, a szövegek szintaktikai hátterében
és formai elrendezésében (margók, bekezdések elkülönítése stb.). A két médium
különbségei közé sorolták a fizikai elrendezést (a számítógép képernyõjének
mérete és az A4-es papírméret), illetve a digitális kivitelezés számos
újszerû lehetõségét (pl. a statikus oldalak helyett megjelenõ dinamikus
képernyõ, a görgetõsávok, hierarchizált menük és linkek). A nyomtatott
szövegek lineáris elrendezésével szemben kiemelték az elektronikus szövegek
hálózatszerû elrendezését, amelyben az olvasó több szempont alapján
választhat a továbbolvasás irányáról a megadott linkek segítségével.
A digitális szövegeket a szövegkörnyezet, a -forma és -típus, illetve a beépített
elektronikus eszközök alapján kategorizálták. Az elsõ három kategória
a nyomtatott szövegek tipizálásának megfelelõen történt (l. korábban).
A beépített navigációs eszközök szempontjából megkülönböztettek egyszerûbb
szövegeket (kevés link, kevés nem verbális kiegészítés, a képernyõn
jól látható szöveg stb.), illetve bonyolultabb szövegeket (az olvasás görge-
63