mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

12. A vizuális és zenei nevelés eredményeinek vizsgálata
ben megtanítani, hanem ezzel egyenrangú célnak tekinti a mûvészettel kapcsolatos
pozitív attitûdök kialakítását és az ízlésformálást is (Bodóczky,
2002). A vizuális nyelv fontos részterületeinek alapos megismeréséhez járultak
hozzá a konstruálóképesség (Gaul, 2001) és a térszemlélet (Séra, Gulyás
és Kárpáti, 2002) vizsgálatai, melyek a vizuális nevelés tantárgyközi
relevanciáját, a mûszaki felsõoktatásra gyakorolt hatását igazolták.
Napjainkban a vizuálisképesség-kutatásban meghatározó befolyással
rendelkezõ szakmai közösségekben világszerte elutasítják a standardokon
alapuló pedagógiai értékelést. A mûvészetpedagógia tudományos közleményeiben
tartalmi és módszertani kérdések dominálnak, s nagyon kevés szó
esik a programok hatásának tudományos igényû vizsgálatáról. Akárcsak a
vizuális képességek iskolai vizsgálatának kezdetén, az 1970-es évek elején,
a mûvész-pedagógusok újra elutasítják a képességkutatást, melyet az alkotás
egyediségével és szabadságával összeegyeztethetetlennek tartanak. Míg
a kilencvenes években jelentõs nemzetközi szerzõgárdával készült irányadó
munka a vizuális alkotás és befogadás vizsgálatáról (Boughton és Ligtvoet,
1996), addig a terület kutatási eredményeit bemutató két új kézikönyvben
csak egy-egy fejezet foglalkozik az értékeléssel (Boughton, 2004; Haanstra
és Schönau, 2007). A vizuális képességek vizsgálata azonban hamarosan
újra az érdeklõdés homlokterébe kerülhet, hiszen az informatikai írástudáshoz
a térszemlélettõl a hatásos képi kifejezésig és rugalmas memóriáig, a
színérzékeléstõl a mozgóképek értelmezéséig sokféle vizuális képességelem
szükséges. A magyar képességvizsgálatok áttekintésével ezt az újra induló
kutatómunkát támogatjuk.
Zeneiképesség-vizsgálatok a 20. században
Az elsõ képességvizsgálatot – egy tehetséges tanítvány zenei képességeinek
egyéni megfigyelését – Révész Géza (1978–1955) végezte az 1910-es években,
eredményeirõl 1916-ban számolt be. 1920-ban kidolgozott és publikált
tesztvizsgálatai már több zenei képesség mérésére készültek. (C. Seashore
zenei képességvizsgáló modellje 1919-ben jelent meg!) Gyulai Elemér
(1936) vizsgálata az elsõ magyar közönség-lélektani felmérés volt: 400 különbözõ
társadalmi rétegekbõl kikerült személy zenéhez való viszonyát
mérte fel. Kovács Sándor és Varró Margit képességvizsgálataikat egyéni
megfigyelés alapján végezték, munkásságuk nemzetközi vonatkozásban is
513