mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

4. Anyanyelvi tudásszintmérések és képességvizsgálatok
ban a mûvelt közösség tagjaivá, amit a szerzõ az anyanyelvi nevelés egyik
céljaként jelöl meg. Az érvelési feladaton a teljesítmények feltûnõen alacsonyak.
A nyolcadikosok kétharmada az ötfokú skálán 1. vagy 2. szintû szöveget
produkált, 7% valami más mûfajban írt, és csak 5%-nak sikerült 3,5 vagy
afölötti szinten teljesítenie (113. o.). A gimnáziumban ez utóbbiak aránya
40%, de a legjobbak kategóriájába csak a szövegek 0,5%-a került. Az esszéfeladat
elemzése (126. o.) megmutatja, hogy valószínûleg lényeges tartalmi
hatásokkal kell számolni ugyanazon mûfajon belül is. Feltûnõ, hogy a köznapi
témákhoz közelebb álló címek esetében születtek a gyengébb teljesítmények
(„Megnehezíti-e a televízió az önálló gondolkodást?”). Itt tehát a diákok
szövegértési képessége, tanulási szokásai is befolyásolhatták a teljesítményt.
A tanácsfeladat azért különös jelentõségû, mert ebben egy diáktársnak kellett
levelet írni arról, hogy milyen elvárások vannak a tanuló iskolájában a fogalmazással
szemben. Itt tehát egy értelmezõ szintû szabályrendszert kellett
megfogalmazni (vö. Nagy, 2000), illetve a fogalmazásra vonatkozó metakognitív
tudást kellett rendszerezni. A tanulói szövegekben megjelenõ tanácsok
strukturált listáját Kádárné (1990) megadja; az egyes tanulói szövegekben
szereplõ tanácsokból kirajzolódó tudatossági szint és a fogalmazások
színvonalának kapcsolatát Schoonen és Glopper (1996) tárta fel. Nagy Zsuzsanna
(2009a) megerõsítette, hogy a magyar diákok szövegekre vonatkozó
ítéletei függetlenek a saját szövegük minõségétõl.
A közlemény a településtípusok és az ott mûködõ iskolákat jellemzõ fogalmazási
teljesítmény közötti összefüggéseket a településkategóriánkénti
átlagok vizsgálatával tárja fel. A kategóriák közötti legjobb (Budapest,
3,02) és leggyengébb (2-3 ezer lakosú községek, 2,52) teljesítmény között
0,5 különbség mutatkozott az alkalmazott ötpontos skálán. Az egymás melletti
rétegátlagok közötti különbségek többnyire jelentéktelennek mutatkoztak,
valószínûleg a tág konfidenciaintervallum és a magas szórásértékek
miatt (Kádárné, 1990, 139–144. o.). A két szélsõ kategória közötti különbség
azonban valószínûleg szignifikánsnak bizonyulna.
Horváth Zsuzsanna (1998) az érettségi anyanyelvi komponense funkcionális
szemléletû megközelítési lehetõségeit, ezen belül az (érvelést a középpontba
állító) esszéfeladat értékelhetõségét vetette alapos elemzés alá egy
holland–magyar nemzetközi összehasonlító kutatás keretében 1995 novemberében
gyûjtött adatok alapján (123. o.). A kiindulópont egy anyanyelvi érvényességvizsgálat
volt, amelybõl nyilvánvalóvá vált, hogy a hollandokéhoz
viszonyítva a magyar fiatalok kevésbé magabiztosak az írásbeli kifejezésben,
227