mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

5. Az idegen nyelvek tanulásának eredményessége
Az idegennyelv-oktatás eredményessége
A közoktatásban elért nyelvtudás szintjét, a nyelvtanulás hatékonyságát és
eredményességét befolyásoló tényezõket számos nagymintás felmérés vizsgálta.
Az elsõ ilyen nagyobb vizsgálatra 2000 tavaszán került sor (Csapó,
2001, 2003b; Csapó és Nikolov, 2001, 2002, 2003c; Nikolov és Csapó,
2002). Ebben a felmérésben országos reprezentatív mintán vizsgálták a
nyelvtanulást és nyelvtudást 6., 8., 10. és 12. osztályban. Az adatfelvétel az
idegen nyelvi teljesítményen túl sokféle tényezõre kitért, például vizsgálták
a tanulók általános gondolkodási képességeit, családi hátterét, a nyelvtanulással
kapcsolatos motivációit, attitûdjeit és énképét is. Az adatok lehetõvé
teszik a nyelvtudás különbözõ összefüggéseinek feltérképezését, a nyelvválasztást
és az idegen nyelvi készségek fejlõdését befolyásoló tényezõk
elemzését.
A második, szintén nagymintás kutatást 2003-ban indították (Józsa és
Nikolov, 2005; Nikolov és Józsa, 2003, 2006). A kutatás célja annak vizsgálata,
hogy az angolt és németet mint idegen nyelvet tanuló diákok nyelvi
készségeinek milyen a fejlettségi szintje 12 éves (hatodik osztályos) és 16
éves (tizedik osztályos) korban. Az iskolával, nyelvtanulással kapcsolatos
változók és az angol, valamint német nyelvi teljesítmény közötti kapcsolatot
is vizsgálták.
A harmadik kutatás a nyelvi elõkészítõ évfolyamos (NYEK) képzéssel kapcsolatos
felmérés. A NYEK a 2004/2005. tanévben került bevezetésre elsõsorban
az esélyegyenlõség javítására. A 2004/2005-ös tanév õszén és tavaszán
végzett felmérés (Nikolov és Ottó, 2005a, 2005b, 2006) 64 iskolából álló reprezentatív
mintán a diákok általános iskolában szerzett nyelvtanulási tapasztalatait,
motivációját, nyelvtanulási képességeit, a NYEK évfolyam választásának okát
és a hozott nyelvtudást vizsgálta. A tavaszi felmérés a NYEK évfolyamon folyó
nyelvi képzés eredményét, a diákok egyéni különbségeibõl fakadó hatásokat,
az oktatás szervezési kérdéseibõl adódó eltéréseket mérte fel közel kétezer diák
részvételével a kutatás két fázisában. A második tanévben (2005/2006) a kutatás
kvalitatív eljárásokkal folytatódott (Nikolov és Öveges, 2006). Mivel e három
kutatás eredményei összehasonlíthatók, ezeket egymással összevetve mutatjuk
be, illetve kitérünk kisebb mintás kutatások eredményére is, amelyek a
nyelvérzéket (Ottó, 2003; Kiss és Nikolov, 2005), a nyelvválasztást (Vágó,
2007), a nyelvtanulási orientációt és motivációt (pl. Dörnyei, Csizér és Németh,
2006; Nikolov, 2003a) vizsgálták.
261