mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kinyó László és Molnár Edit Katalin
Szebenyi (1978) ugyanis már ekkor hangsúlyozta, hogy „[…] tanítványainkat
ne egyszerû befogadásra és a befogadott ismeretek reprodukálására, hanem
önálló, kritikai gondolkodásra neveljük, kialakítsuk bennük a helyes
megállapítások indoklásának és a helytelenek cáfolatának képességét”
(87. o.). Az 1978-as általános iskolai tantervben megfogalmazott követelmény-központúság
kritériuma elsõsorban a készség- és képességfejlesztési
követelmények prioritására vonatkozott, a tantervi elõírások azonban mégsem
integrálódtak a mindennapi oktatás gyakorlatába, mert a legtöbb pedagógus
hozzáállásában továbbra is az ismeretközvetítés stratégiája maradt a
meghatározó hozzáállás (Szebenyi és Vass, 2002a).
A terület mérési-értékelési kultúrájára valamelyest hatást gyakorolt az
1978-as tanterv bevezetése. Mivel a curriculum jelentõségét a szakemberek
leginkább abban látták, hogy a tananyag-központúságot a követelményközpontúság
váltja fel, reálisnak tûnt az az elvárás is, hogy mindez együtt
fog járni a tantervi követelmények teljesülésérõl visszajelzést nyújtó visszacsatoló
mechanizmusok kiépülésével, gyakori külsõ értékelések lebonyolításával
is. Az elõzetes elvárások azonban a történelem tantárgy esetében
csak részben teljesültek. Bár végül a tantervi teljesítményvizsgálatok hagyományai
még egy olyan idõszakban sem alakultak ki, amikor a politikai
körülmények erre lehetõséget adtak volna, a hetvenes évek végétõl a rendszerváltásig
terjedõ idõszakot méréstörténeti szempontból mégis a történelem
és állampolgári ismeretek egyfajta fénykorának tekinthetjük. Egyrészt
ugyanis ebben a periódusban jelent meg a legtöbb, megyei pedagógiai intézetek
koordinálásával lebonyolított tantervi teljesítményvizsgálat eredményeit
összegzõ közlemény, másrészt a tanterv ösztönzõleg hatott a pedagógusok
tanítási tapasztalatait összegzõ vélemények, tankönyvi észrevételek
megfogalmazására (Sándor, 1981; Kiss, 1982).
A tartalmi szabályozás és az empirikus vizsgálatok kapcsolata a rendszerváltás
után
A rendszerváltás alapvetõ változásokat idézett elõ oktatási rendszerünkben:
megváltozott az iskolák helyzete, az iskolák fölött gyakorolt politikai ellenõrzés
jellege, a közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere. Általánosan
megállapítható, hogy az oktatási rendszer decentralizációja nem kedvezett a
tanulói tudásszint-méréseknek (Halász, 2004). A történelem és társadalomismeret
esetében azonban a rendszerváltás hatásai mellett egyéb tényezõk is
hozzájárultak a pedagógiai értékelés háttérbe szorulásához.
294