mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Molnár Edit Katalin és Nagy Zsuzsanna
tötte a kódok használatát. Pap és Pléh azonban azt találta, hogy a magyar
társadalomban kevésbé a szûkebb család, mint inkább a tágabb lakókörnyezet
szociokulturális jellemzõi befolyásolják a gyerekek preferenciáit a kidolgozott
vagy a korlátozott kód használatára.
Késõbbi magyar nyelvhasználat-vizsgálatok a család szociokulturális
hátterének hatását emelték ki. Buzás Klára (1972) például 48 elsõ osztályos
gyermek beszédét vizsgálta a szülõk foglalkozása (szellemi N = 21 és fizikai
N = 21; 6 gyermek nem adott értékelhetõ adatot) szerint alkotott két csoportban.
Az adatfelvétel egy feladattal zajlott, egy gyermekjáték szabályait kellett
a gyermekeknek elmondaniuk a vizsgálatvezetõnek, aki a hanganyagot
rögzítette is. A korpusz szerény; az eloszlások vizsgálata azt mutatja, hogy a
fizikai dolgozók gyermekei inkább konkrétan a játékról beszéltek, mint annak
szabályait fogalmazták meg, kevesebb szót és mondatot használtak, és
csak közöttük volt olyan, aki zavart válaszokat adott. A szellemi dolgozók
gyermekei többtagú összetételeket használtak, oksági viszonyokat is megneveztek,
és az igehasználatukban az általánosságra törekvés jeleit lehetett
észlelni (az igekötõs igéket kell-lel használták a szabályok megfogalmazásakor).
Mindkét almintára jellemzõ volt a képszerûség, a szöveg tagolatlansága,
és, hogy gyakran használtak alárendelést.
Bóra Ferenc (1984) megbukott 2–5. évfolyamos diákok beszédkészségének
néhány mutatóját vizsgálata Somogy megyei mintán (11 község minden évismétlõ
diákja az adott évfolyamokon) az osztályfõnökeik és napközis nevelõik
kérdõíves kikérdezésével. Pontos adatot nem közöl, csak jelzi, hogy a
mintájába került gyermekek „túlnyomó része iskolázatlan […] szülõk gyermeke”
(181. o.). A 4.3. táblázat azt mutatja, hogy a vizsgált évfolyamokon a
tanulási kudarccal küzdõ gyermekek verbális viselkedése a pedagógusok által
megfigyelhetõ helyzetekben szintén problémákkal terhelt.
Nagy J. József (1991) 1975-ben kezdett egy négyéves longitudinális vizsgálatot,
amelynek keretében 50 gyermek beszédérõl gyûjtött adatokat 1. és 4. évfolyam
között (hangfelvétel a beszédprodukciójukról, az évek sorrendjében 5,
8, 8 és 5 alkalommal). Elemzésében az idézett nyelvészeti fogalmazásvizsgálatokban
alkalmazott szintaktikai változórendszert vizsgálta (vö. B. Fejes, 1981).
Eredményei közül kiemelendõ, hogy a vizsgált diákok beszédprodukciójának
fejlõdésében nem tükrözõdnek az iskolai anyanyelvi fejlesztésnek a tagoltság
növekedését célzó kitûzései. A 4. évfolyamon visszaestek az addig fejlõdést
mutató szintaktikai változók, és ugrásszerûen csökkent a hibátlan mondatok
aránya is. Az elemzések az apa iskolázottságának a befolyását mutatták.
200