mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

12. A vizuális és zenei nevelés eredményeinek vizsgálata
módszere az akadémikus mûvészképzésbõl átvett, a kutatás és tervezés, a
vizuális gondolkodás útjait dokumentáló portfólió (Gardner, 1989;
Castiglione, 1996). Számos kutatás – köztük magyar vizsgálatok is – igazolta,
hogy a portfólióban összegyûjtött vázlatok, tervek és kész mûvek kiképzett
szakértõkkel végzett értékelése ugyanolyan megbízható lehet, mint a
tesztelés (Kárpáti és Schönau, 1996; Dorn, Madeja és Sabol, 2003). A kiváló,
átlagos és a gyenge feladatmegoldásokat tartalmazó portfóliók alapján,
benchmarking módszerrel az értékelés tovább finomítható. Sajnos a nemzetközi
rajzpedagógiai gyakorlatban ma már csak a Nemzetközi Rajzi Érettségi
(International Baccalaureate Program in Art Education, IBO, l.
Boughton, 2004) használja ezt a vizsgáztatási módot. Magyarországon viszont
a portfólióértékelés beépült az érettségi vizsgáztatásba (Kárpáti,
1997a; Kárpáti és Gaul, 1998; Bodóczky, 2002; Pallag, 2006). Ezen alapul
az esztétikai nevelés körébe tartozó tárgyak közül egyedül az országos középiskolai
tanulmányi verseny státust szerzett Vizuális Nevelési Verseny
(Zombori, 1998) is. A portfólió és a hozzá kapcsolódó projektmódszer legjelentõsebb
eredménye az volt, hogy a Nemzeti alaptanterv többféle módon
értelmezhetõ kimeneti követelményeit szabatos képességleírásokká és mérési
feladatokká lehetett alakítani.
Ezt a képességrendszert alkalmaztuk a 2008 tavaszán egy budapesti kerület
valamennyi iskolájának 4. osztályosait érintõ felmérésben. A „vizuális
kultúra” tantárgycsoport (képzõmûvészet, környezetkultúra, vizuális kommunikáció)
minden olyan részéhez feladatokat készítettünk, amelyeknél a
papír-ceruza tesztre alapozott, kötött idejû vizsgáztatás szóba jöhetett (Kárpáti
és Kovács, 2009). Túllépve az ábrázoló technikák és a mûelemzõ fogalmak
számonkérésén, olyan, egy tantárgyhoz nem köthetõ képességeket is
értékeltünk, mint a kreativitás, a térszemlélet vagy a képi jelek, szimbólumok
megértése és alkalmazása. A 10-11 éves tanulók igen jól teljesítettek az
originalitást vizsgáló itemekben. Képességrendszerük legfejlettebb része a
képi kifejezés, ezt követi a kommunikáció és a mûelemzés. A legkevésbé
fejlett képességterület ismét a térszemlélet. A tér ábrázolása leválik a tér
észlelésérõl (ez utóbbi egyre finomodik a kisiskoláskor során), az ábrázolás
konvenciórendszere alacsony szinten jelenik meg az átlagos képességû
gyermekek rajzain. A tesztben nem találtunk szoros összefüggést az alkotóés
az elemzõképesség-elemek fejlettsége között. Ez az eredmény korábbi,
nagymintás vizsgálatunkkal megegyezik (Kárpáti, 1991). A vizsgálatot
elemzõ pedagógiai vitákon kiemelték: a két képességszféra célzott fejleszté-
529