mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kárpáti Andrea és Pethõ Villõ
Egy évvel az elsõ felmérés után a megismételt vizsgálatok adataiból az
adott területeken végbemenõ változásokat olvashatták ki a kutatók. A 0.
szinten az elsõ mérések alkalmával a ritmikai ismeretek területén elért eredmények
kiemelkedõen magasak voltak, ezzel szemben a dallami ismereteknél
jóval alacsonyabb teljesítményt nyújtottak a diákok. A ritmikai ismeretek
kevésbé összetettek, szorosan összefüggenek, és a játékos dalokhoz kapcsolódó
mozgásnak köszönhetõen könnyebben érthetõek a gyerekek
számára. A második mérésnél ez a terület kisebb fejlõdést mutatott, ezzel
szemben a diákok kiemelkedõ teljesítményt értek el a dallami ismeretek terén.
„… a hamarabb elsajátított ritmikai ismeretek szintjét gyors ütemben
követték a dallami ismeretek, amelyek csak késõbb »értek be«.”
(Turmezeyné, Máth és Balogh, 2005, 223. o.) A jobb eredmények indoka a
gyengébb teljesítményt nyújtók sikeres felzárkózása volt.
A vizsgálatból világosan kimutathatók az egyes képességterületek közötti
összefüggések, a képességek egymáshoz való viszonya. A mérésekbõl kiderült,
hogy a hallás utáni megkülönböztetés területén (1. szint) eredményesen
szerepeltek a diákok, azonban a szerzõk arra a következtetésre jutottak, hogy
a képesség tapasztalati tudással is megszerezhetõ, de szoros kapcsolatban áll a
zenei ismeretek szintjével (0. szint). Jelentõs fejlõdést mutatott a hallás utáni
éneklés területe (1. szint), és a vizsgált korosztály a zenei írás-olvasást
(2. szint) is jól elsajátította, bár még a fejlõdés elején tartanak. A két képességterület
szorosan kapcsolódik egymáshoz oly módon, hogy a hallás utáni éneklés
magasabb színvonala hatással van a zenei írás-olvasás szintjére is.
A felmérések eredményei azt mutatták, hogy a dallami és ritmikai képességek
eltérõen fejlõdnek az egyes területeken. A zenei ismeretek szintjén
(0. szint) a ritmikai terület vezet a dallamival szemben. Ezzel szemben a hallás
utáni megkülönböztetés (1. szint) dallami feladataiban születtek jobb eredmények.
A zenei írás-olvasás (2. szint) területén pedig a ritmikai terület vezet a
dallami terület elõtt. A 3. szint – az utószolmizálás és kotta utáni éneklés – az
alatta lévõ szintek mindegyikére épít. Az eredmények alapján a szerzõk úgy
ítélték meg, hogy mindkét képesség kialakulatlan a vizsgált korosztályban.
Vitányi Iván és munkacsoportja (Bácskai Erika, Manchin Róbert és Sági
Mária) a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának
megbízásából végeztek 1970-ben vizsgálatokat, melyekkel az ének-zenei
iskolák, a rendszeres zenei nevelés „utóhatását” mérték fel (Bácskai,
Manchin, Sági és Vitányi, 1972). 409 volt normál és ének-zenei tagozatos tanulót,
13 iskola (6 budapesti, 3 kecskeméti, 3 ceglédi és 1 egri) egy-egy osztá-
532