mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Molnár Edit Katalin és Nagy Zsuzsanna
dásterületek, mind a tanulói tudás feltárására. Jelenleg az ismeretekre kevés, a
képességekre jóval több, de korántsem elegendõ figyelem fordul. A kommunikációval
kapcsolatos motívumok feltárására tett kísérletre az áttekintett területeken
alig találtunk példát.
A feldolgozott és általánosítható következtetések levonását lehetõvé tevõ
publikált irodalom- és nyelvtan-tudásszintmérések szerény száma és a vizsgált
tudáselemek változatossága (vagyis a tartalmi terület lefedettségében
mutatkozó illeszkedés hiánya) miatt csak a családi szociokulturális háttér
hatását emelhetjük ki a diákok teljesítményében.
A beszédértés és a beszédprodukció vizsgálatai között egyaránt találtunk
a fejlõdés menetét feltáró, illetve a diákok hiányosságaira összpontosító
vizsgálatokat. A beszédértés vizsgálatában az alapkészségekre irányul a figyelem;
nem találtunk olyan elemzéseket, amelyek a tanuláshoz kötõdõen
vizsgálnák a hallott szöveg értelmezését magyar diákok között. A beszédprodukció
vizsgálatában a megnyilatkozás helyessége, pontossága nagyobb
hangsúlyt kap, mint a kommunikáció eszközeként annak hatékonysága.
Sokszínûségük ellenére az áttekintés alapján egy tanulság közösnek látszik
a vizsgálatokból: az e területekkel kapcsolatos tantervi célok és követelmények
elemzése egyformán szükségszerûnek ítélhetõ az eredményeik fényében.
A szókincsvizsgálatokat csak problémafeltárónak tekinthetjük. Az iskoláskorúak
szókincsének pedagógiai jellegû vizsgálatához és a célzott fejlesztéshez
egyelõre még hiányzik az alapkutatásokból kiépülõ bázis (vö. pl.
az iskolai tanuláshoz szükséges nyelvtudás további komponenseit is azonosító
vizsgálat: Butler, Bailey, Stevens, Huang és Lord, 2004).
Az íráskészség esetében a kisszámú vizsgálat is pontos és összevethetõ
képet rajzol ki a készség jellege miatt (belátható komponensmennyiség és
kezelhetõ számú, egységes értékelési szempont: külalak, olvashatóság, a
kézírás gyakorlottsága). Az eredmények alapján látható, hogy a tanulók
egy része az általános iskola végéig nem éri el a kiírt íráskészség kritériumát,
így kézírását nem tudja hatékony eszközként alkalmazni. Szükséges
lehet tehát az alsó tagozatot követõen is az iskolai fejlesztés követelményeinek
kidolgozása.
A helyesírási készséget felmérõ vizsgálatok értékelési rendszerei annyira
eltérõek, hogy az eredményeket nem lehet sem közös skálán kifejezni,
sem érdemben összehasonlítani. Általánosságban az életkor elõrehaladtával
rendszerint a hibaszámok csökkenését, a hibátlanul teljesítõk arányának
növekedését mutatták ki, ám ez a folyamat a 10. évfolyam körül meg-
234