mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

4. Anyanyelvi tudásszintmérések és képességvizsgálatok
Országos reprezentatív helyesírás-vizsgálatok
A JATE Pedagógiai Tanszékének 1968-as mérése tanulói fogalmazásokban
vizsgálta a diákok helyesírási készségét. Orosz (1972) bemutatja, hogy a kutatásban
összesen 100 általános és 34 középiskola tanulói vettek részt; fogalmazásaikból
évfolyamonként 270-et dolgoztak fel, és vetettek alá részletes, 35 hibatípus
vizsgálatára kiterjedõ elemzésnek, amelynek segítségével az általános
érvényû szabályokkal leírható, illetve az így nem jellemezhetõ helyesírási problémákhoz
kapcsolódó hibák elõfordulását értékelték. Az elõbbi problémakörön
belül vizsgálták a mássalhangzó- és magánhangzótörvényekben, a kis- és nagy
kezdõbetûk használatában, a számnevek, a rövidítések és betûszók, illetve a
szóelemek helyesírásában, valamint az elválasztás és a központozás terén elõforduló
hibákat. Az általános érvényû szabállyal le nem írható helyesírási kérdések
között a mással- és magánhangzók jelölésének egyes csoportjaiban, a hagyomány
elve szerint írt szavakban, illetve egyéb, más körbe nem sorolható helyesírási
jelenségekben jelentkezõ hibák elõfordulását értékelték (Orosz, 1974).
A vizsgálat eredményei szerint a helyesírás átlagos fejlettsége a felsõbb évfolyamok
felé haladva javul. A fejlõdés 5. és 8., illetve 8. és 10. évfolyam között
szignifikáns, 10. és 12. évfolyam között viszont nem tapasztalható statisztikailag
releváns változás. Így Orosz (1974) elismeri az iskolákban folyó készségfejlesztés
eredményességét, de a helyesírási képesség fejlõdését eredményei alapján
a középiskola 10. osztályáig látja csak bizonyíthatónak.
Az Országos Pedagógiai Intézet 1983-ban lebonyolított reprezentatív mérése
152 szóból álló tollbamondási feladat mellett tudásszintmérõ feladatsor
segítségével vizsgálta a helyesírási készség fejlettségét 2603 fõs országos tanulói
mintán. A kutatás kiemelkedõen jó eredményeket hozott a helyesírás
több területén. A vizsgált 8. osztályos tanulók a tesztben szereplõ összes feladat
78,7%-át jól oldották meg, az egyes feladatok helyes megoldási arányában
viszont nagy különbségek láthatók a leggyengébb és a legjobb eredmények
között (Nyitrai, 1984). A felmérés eredményei alapján azt láthatjuk,
hogy a vizsgálatban részt vett nyolcadik osztályos „tanulók egy részének nem
okoz különösebb gondot a helyesen írás” (Nyitrai, 1985, 24. o.), ebbe a csoportba
az összesen 0–5 hibát ejtõ 924 diákot sorolhatjuk. Õk viszont a teljes
tanulói populációnak csak egy rétegét jelentik. A diákok egy harmadának
(N = 926) a helyesírása közepes vagy inkább gyenge, és a legrosszabbul teljesítõ
harmadba kerültek olyan tanulók is, akik több mint 100 hiba ejtésével oldották
meg a helyesírási feladatokat (Nyitrai, 1985).
211