mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

12. A vizuális és zenei nevelés eredményeinek vizsgálata
val, rövidebb idõ alatt készítették el. Az 1965–1966-os tanévben egy budapesti
nevelõotthonban (II. ker. Cseppkõ út 74.) indítottak zenei csoportokat.
A nevelõotthonban 4 csoporttal, összesen 80 olyan gyermekkel foglalkoztak
3-tól 6 éves korig, akik több-kevesebb érzelmi sérüléssel érkeztek, néhányan
szomatikusan és pszichésen retardáltak, nehezen kezelhetõek voltak.
Érzelmi világuk a heti két énekes foglalkozásnak és a napi éneklésnek köszönhetõen
jelentõsen gazdagodott, érdeklõdési körük szélesebb lett. Öntudatosabban
viselkedtek, biztatták, ösztönözték és figyelmeztették egymást a
versenyhelyzetekben, és megfigyelõkészségük is fejlõdött. A hangzók felismerésében,
a szavak keresésében, a számolási és az olvasási feladatokban is
a zenei csoport fejlõdött jobban, sõt, a zenei készségekkel együtt a mozgáskészségük
is sokat fejlõdött. Az elsõ alkalommal a két osztály fejlettsége
hozzávetõlegesen azonos volt, a második vizsgálatnál azonban a zenei csoport
a mellkastágulást és vitális kapacitást tekintve jobbnak bizonyult
(Kokas, 1967).
Barkóczi Ilona és munkatársai 1969-ben kezdtek nagyszabású méréssorozatba
Kecskeméten, az ének-zenei általános iskola igazgatónõje,
Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta kérésére. Kodály zenei nevelési
módszerének pszichológiai hatását vizsgálták. A méréseket 1969 és 1973
között végezték intelligencia- és kreativitástesztek, figyelempróba (Pièron),
a Rorschach-féle személyiségvizsgálat és szociometria, valamint Taylor
szorongásskálája segítségével. Ezután a négy év eredményeit összesítve
vizsgálták az összefüggéseket a zenei nevelés és a gyerekek személyiségének
változása között. Az intelligenciatesztekbõl kitûnt, hogy a mért intellektuális
sajátosságokat döntõen a család státusa befolyásolta, erre a kodályi
zenepedagógia nem volt hatással. Bár az intelligenciatesztek eredményeit
nem befolyásolta a zenei nevelés, a mérések összegzésekor az intelligencia
szerkezetének megváltozására figyeltek fel. A zenei képzés eredményeképpen
az alacsony szocioökonómiai státusú gyermekek intelligenciájának
szerkezete változott, s a verbális és nem verbális intelligencia közti aránytalanság
csökkenésének köszönhetõen kiegyensúlyozottabbá vált. A személyiségvizsgálatok
során a Kodály Iskola ének-zenei csoport megelõzte a
többit. A Czollner téri nem zenei csoport diákjainál feltûnõ volt a gátlásosság,
valamint az ambíció hiánya, a feladatok elhárítása és a kudarckerülés.
A tanulóknál egyértelmû fejlõdést mutattak ki a vizsgálatok a kreativitás terén.
Még a hátrányosabb helyzetbõl induló csoport kreativitása is elérte a
magasabb szocioökonómiai státusú és IQ-jú osztályét, beigazolva, hogy a
537