mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Kinyó László és Molnár Edit Katalin
Így bár tudásszintmérésrõl beszélünk a 60-as és a 80-as évek kapcsán is, a mérések
koncepcióját tekintve mégsem ugyanarról a dologról van szó.
A több éven keresztül ugyanazokkal a mérõeszközökkel folytatott vizsgálatok
eredményei azt mutatták, hogy a késõbbi évek eredményei minden
esetben magasabbak voltak a megelõzõ(ek)nél. Az efféle megállapításokat
a 21. század kutatói megértéssel fogadják, de kritikusan kezelik. A „toleráns
kritikus” kutatói attitûd elsõsorban azzal magyarázható, hogy a 20-30 évvel
ezelõtti mérési-értékelési kultúra még nem rendelkezhetett kifinomult statisztikai
eljárásokkal, a kutatók például nem állapíthatták meg azt, hogy a tapasztalt
teljesítménykülönbségek matematikai statisztikai szempontból is
szignifikánsak-e. A statisztikai módszerek és a feldolgozásra szolgáló eszköztár
folyamatos fejlõdésének következtében azonban gyakran elõfordul,
hogy a korábbi vizsgálatok eredményei megkérdõjelezõdnek vagy új értelmet
nyernek a másod- vagy metaelemzésekben.
A diákok történelemtudásszint-változásának tendenciáit Szebenyi (1991b)
elemzi, s a kiinduló kérdésfelvetésre a leíró statisztika eszközeivel ad választ.
Megállapítása szerint az ötvenes évek végétõl a nyolcvanas évek elejéig a tanulók
tudásszintje fokozatosan növekedett. Állítását olyan empirikus vizsgálatokkal
támasztotta alá, amelyekben ugyanazon mérõeszközök alkalmazására
került sor két, egymástól távoli mérési idõpontban. Elõször Kiss 1958-as
tudásszintmérésben használt tesztjét vették föl 1968-ban 3516 általános iskolás
diákkal, majd 1983-ban egy 1967-es mérést ismételtek meg ugyanazokban
az iskolákban, mint 16 évvel korábban. Mindkét megismételt felmérésben
az eredmények javulását azonosították (6.6. táblázat).
A tanulók történelemtudását vizsgáló magyarországi felmérések eredményei
alapján az az összbenyomás alakulhatott ki az olvasóban, hogy a fiatalok
történelemtudása felszínes és hiányos, mivel a legtöbb tudásszintmérésben
tanulóink meglehetõsen gyenge eredményeket értek el. Az efféle
érvelésekben bizonyára fellelhetõk részigazságok, de az általánosítható következtetések
megfogalmazása érdekében a tanulmányban bemutatott hazai
vizsgálatok átlageredményeit a 6.6. ábrán összegezzük. Mivel az itt szereplõ
eredmények eltérõ vizsgálati körülmények között – különösen eltérõ mérõeszközök
alkalmazásával – és értékelési kritériumok mellett lezajlott vizsgálatokból
származnak, ezért az ábra természetesen csak a szemléltetés
funkcióját tölti be.
312