mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Molnár Edit Katalin és Nagy Zsuzsanna
Miskolci Pedagógusban). Ezek a vizsgálatok gazdag információt szolgáltatnak,
de részletezettségük és a fókuszuk eltérõ, emiatt a szintézisükre nem
vállalkozhatunk. – A következõkben bemutatott néhány vizsgálatban leginkább
az irodalom- és nyelvtan-tudásszintmérõk és az egyéb felvett adatok
elemzése alapján levont következtetések a hangsúlyosak.
Az elsõ hazai irodalom- és nyelvtan-tudásszintmérések
Kiss Árpád (1960a, 1960b, 1961) úttörõ pedagógiai értékelési munkái között
szerepelt elsõként irodalom- és nyelvtan-tudásszintmérés. Az 1958-ban
8. évfolyamot befejezõkkel (N = 875) és az 1959-ben 9. évfolyamot gimnáziumban
kezdõkkel (N = 330) többé-kevésbé azonos feladatsort oldattak
meg, amelyben együtt szerepelt a két terület, és más tantárgyi felmérésekre
is sor került. Az 1960-ban a 9. évfolyamot befejezõk hét feladatot kaptak,
amelyekbõl kettõ volt új, a többi a korábbi mérésnek is része volt. A közölt
elemzések az átfogó tudásszintre vonatkoztak, nem tantárgyanként történtek.
Föltûnõ azonban, hogy csak a magyar esetében volt jobb a gimnáziumot
megkezdõk teljesítménye, mint az egy évvel korábbi mintában az általános
iskolát befejezõké, azaz egy sokszínûbb mintáé (1960a, 591. o.).
A gimnáziumba lépõk magyar nyelvi és irodalmi tudásszintjét jellemezve
így ír Kiss: „A következõ közös iskolás ismereti elemeket tételezhetjük fel
náluk: Olvasás, írás; a mondat fõ részeinek, szerkezetének ismerete; a szófajok
felismerése; igeragozás; legalább 10 költemény tudása könyv nélkül;
tájékozottság bizonyos irodalmi alapfogalmakban; a hazai irodalom múltbeli
kiemelkedõ nagyjainak és legjelentõsebb alkotásainak ismerete; biztató
olvasottság […] a kötelezõ iskolából való kilépéskor – az iskola megalapozó
jellege ellenére – a vizsgált tanulók tetemes részének nincsen szervesen
összedolgozott, az eltérõ életkörülményekre jól alkalmazható ismeret- és
képességrendszere […] A feladatlapok megoldása során osztályról osztályra
nagyobbodó hiányosságok – a vizsgált tanulóknál – bizonyítani látszanak
azt, hogy az évrõl évre gyarapodó ismeretanyag mind szétszórtabbá, pontatlanabbá,
többfelé ágazóvá válik, az össze nem szedett sokban mind kevesebb
lesz a megbízható.” (591–593. o.) – Mindez további, alapos vizsgálatok
szükségességét indokolja. Mivel a megállapított minimális közös tudás
a korosztály gimnáziumba lépõ felsõ hányadára vonatkozott, ennek szintje
az oktatás hatékonyságával kapcsolatos aggodalomra adhatott okot.
194