mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Molnár Edit Katalin és Nagy Zsuzsanna
4.9. táblázat. Központozási hibaszámok alakulása (Forrás: Bakonyiné,
2008, 4. táblázat)
Évfolyam N
Átlagos hibaszám az összes
itemben
Szignifikancia p
év elején év végén
4. 237 1,59 1,35 0,01
6. 234 4,68 4,01 0,01
8. 206 10,89 8,74 0,01
10. 237 12,11 11,19 0,01
12. 94 8,48 7,19 0,01
4–12. 1008 7,32 6,34 0,01
Fogalmazás, szövegalkotás
A fogalmazásképesség 1 Nagy József definíciója szerint: „összefüggõ gondolatrendszerek
írásbeli közlésének szabályrendszere” (1996, 64. o.). A képesség
mûködése tehát egy, a tartalmak feltárásától a szöveg lejegyzéséig
nyúló folyamatot eredményez. Az IEA nemzetközi fogalmazásvizsgálata a
következõ meghatározással dolgozott: „Az írásbeli kifejezés képessége a
nyelvi, gondolkodási és együttmûködési képességnek, valamint az olvasásés
írástechnikai készségeknek olyan kommunikációs feladatok megoldására
szervezõdött együttese, amelyben a közlõ a címzettet írott közleménye útján
tudja befolyásolni.” (Kádárné, 1990, 19. o.) Ez a kognitív-retorikai-nyelvi
szempontokat összefogó definíció a képesség forrásait és funkcióját is kijelöli,
illetve a mûködését különbözõ összetevõk összehangolásaként értelmezi.
A fogalmazásképesség kutatásában a retorikai problémamegoldó jelleg
a hangsúlyos, a magyar iskolai gyakorlatban azonban a kifejezés nyelvi
és stilisztikai vonatkozásai, illetve a technikai jellemzõi (a korábban tárgyalt
kézírás, helyesírás) érvényesülnek jobban.
A fogalmazásképesség fejlõdését röviden olyan folyamatként jellemezhetjük
(Molnár, 2003), amelyben (1) a technikai és a nyelvi megformálás helyességével
kapcsolatos szempontok egyre kevésbé igényelnek tudatos odafigyelést;
ez a külalakban, helyesírásban, nyelvhelyességben tükrözõdik. (2) Egyre
jobban érvényesül a közlési attitûd: az én kifejezése, az énközpontú szövegek
1 A fogalmazásvizsgálatokat összegzõ alfejezet rövidített változata megjelent a Jedlik-projekt munkáiból
válogató kötetben (Molnár, 2009).
216