mérlegen a magyar iskola - Diagnosztikus Mérések Fejlesztése

Zsolnai Anikó, Kinyó László és Jámbori Szilvia
Szerepkapcsolatok és kommunikációs színterek
A társadalmi-politikai szocializációs folyamatok feltárása érdekében Magyarországon
az 1970-es évek közepe óta folynak empirikus kutatások
(Csepeli, 1993; Csákó, 2004). Már a korabeli hazai vizsgálatok eredményei
rámutattak arra a körülményre, hogy a politikai szocializáció folyamatában
a közvetlen és közvetett szocializációs színterek mellett meghatározó befolyásoló
tényezõként szerepel az adott társadalom politikai kultúrája, társadalmi
berendezkedése és történelmi sajátossága is (Csákó, 2004).
A hazai ifjúságszociológiai vizsgálatokban meghatározó irányvonalat képviseltek
azok a kutatások, amelyek különbözõ szerepkapcsolatokban vizsgálták a
politikai témák elõfordulásának gyakoriságát. Szabó és Csepeli (1984) eredményei
azt mutatják, hogy a rendszerváltás elõtti korszakban a diákok szerepkapcsolataiban
a politikai kérdések nem tartoztak a gyakori beszédtémák közé, a
gyerekek szívesebben beszélgettek az õket közvetlenül érintõ témákról, mint a
politikáról. Az 1982-es ifjúsági vizsgálat eredményei szerint a vizsgált kommunikációs
partnerek közül (szülõk, tanárok, barátok) a barátokkal való kapcsolatokban
volt a legalacsonyabb szerepe a politikának (7.5. ábra).
%
100
szülõkkel tanárokkal barátokkal
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
Tanulásról Tanárokról Barátokról
Család
anyagi
helyzetérõl
Fiúk és lányok
kapcsolatáról
Politikáról SzerelemrõRockegyüttesekrõl
Szülõkrõl
7.5. ábra. A gyermekek kommunikációs témastruktúrái a „gyakran”
válaszok százalékos arányai szerint (Forrás: Szabó és Csepeli, 1984, 30. o.)
A rendszerváltást követõen, három különbözõ évben végzett hazai vizsgálat
eredményei azt mutatják, hogy a gyermekek szüleikkel beszélgettek leggyakrab-
338